Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

III. A könyvtárosok biográfiája

101 1878. jan. 1-től kapta meg könyvtártiszti kinevezését. Eötvös Loránd elnök 1892-ben alkönyvtárnokká léptette elő: 1902-1905 között helyettes főkönyvtárnokként is dolgozott. Tudományos munkássága alapján Szabó Károly (történész, bibliográfus) halála után (1890) az RMK m. kötetének kiegészítésével és sajtó alá rendezésével bízták meg. Akadémiai támogatással 1891-93-ban a könyvtári nyári szünetekben külföldi tanulmányútra ment; Ausztria, Németország, Hollandia, Svájc mintegy 35 nagykönyvtárában dolgozott. Sok értékes magyar nyelvű s magyarországi vonatkozású könyv-unikumot fedezett fel. Erről szóló jelentései az Akadémiai Értesítő 1891-93.-i évfolyamaiban jelentek meg. 1895-ben az Akadémia Irodalomtörténeti Bizottsága meghívott (segéd) tagjává választotta. A századforduló éveiben tudományos pályáján törés következett be, melynek oka, több mint valószínű, magánéletének szerencsétlen alakulása lehetett. Ismeretes, hogy felesége 1886-tól Gyulai Pál Aranka nevű leánya volt. A házasság nem sikerült és 1898 elején válással végződött. Gyulai Pál a rossz házasságért "vejét tette felelőssé és meggyűlölte őt". (Vértesy M.: Hellebrant Árpád. Könyvtáros, 1958.653-655.1. és Papp F.: Gyulai Pál. Bp. 1941. H.köt. 335-336, 568.1.) Hellebrant Árpád is magábazárkózott, nehéztermészetű emberré vált és életének utolsó éveiben egyre jobban elkeseredett. Az Akadémia megbecsülését tükrözi az az előterjesztés, melyben a "királyi tanácsos"-i cím adományozásának kieszközlését kérte Hellebrant Árpád számára Jankovich Béla Vallás- és Közoktatásügyi minisztertől 1915.okt. 10én. Ez az előterjesztés fényt vet Hellebrant Árpád tudós könyvtárosi tevékenységére: "... ki nemcsak mirt a Magyar Tudományos Akadémia egyik legrégibb tisztviselője, hanem úgyis mint a tudományos bibliographia egyik legkiválóbb művelője teljes elismerésre méltó érdemeket szerzett magának... Úgyszólván egész élete e könyvtár szolgálatának volt szentelve s e hosszú idő alatt nemcsak a felügyeletében, rendezésében, hanem fejlesztésében is kiváló szakértelmet és soha nem lankadó buzgalmat tanúsított s tanúsít ma is." Hellebrant Árpád könyvtári munkáját részletesen elemezni lehetetlen, de nem is szükséges. Mint alkönyvtárnoknak az 1875. febr. 14-i Könyvtári Bizottság határozata szerinti feladatköre: a könyvtár rendezése, lajstromozása és kezelése összes teendőinek végzése, amely azt jelenti, hogy a beérkezett öszszes nyomtatványok, könyvek, folyóiratok, stb. állománybavétele, naplózása, katalogizálása, szakbeosztása és raktározása. A katalógusok gondozása, kiegészítése, a köteles és cserepéldányok nyilvántartása, reklamálása; levelezés a különféle nyomdákkal, kiadókkal, cserepartnerekkel, stb. Mind olyan munkafolyamatok melyek időigényesek és melyeknek minden egyes fázisa ma külön embert igényel. Hellebrant azonban még ennél is jóval többet dolgozott. Amikor a századforduló táján főkönyvtárnokhelyettes volt, szükségszerűen foglalkozott az állománygyarapítással, a szakirodalom figyelésével, a vásárlások lebonyolításával, az egész könyvtár munkájának vezetésével. Hallatlan munkabírással és szakismerettel végezte ezt a tevékenységet. A beszerzési