Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Levelek

98 A' le másolt pörbéli írásokat meg kaptam, köszönöm szives fáradozásodat; mind annak bérét mind Bajza actiájának árát már régen el küldöttem volna de több biztos alkalmatosságok, mellyekre számláltam, meg csalták e' részben várakozásomat, nem sokára Tuboly Miska Barátom fog le menni Pestre, az által a' pénzt meg küldöm, ha azomban ennek utja is el maradna, vagy én őtet el szalasztanám, szorgalom szekér által fogod azt meg kapni, mert levélbe pecsételve postán le küldeni nem merem. Bajzának mond meg: hogy actiájinak Keletét, és czéljának szerencsés tellyesedését szivemből óhajtóm, mind azért, mert litteraturánk nyereségének örülök, de azért is, mert barátságos körünkben meg ismervén őtet, Tőle csak jót reményihetek, és bizonyossan ő egyike azon embereknek, kiket egyedül magukért is becsülni szeretni tudok. — Ez utolsót azomban néki meg ne mond, mert ő engem nem eléggé ismer még, és könnyen hideg udvariságnak vélné azt a' mi tiszta érzésből eredett; pedig Te tudod: hogy gyengeségeim egyike, keveset, és ott is röviden dicsérni, a' hol nem dicsérni vétek volna. Miskát a' jó de rest barátot helyettem addig csókold, mig meg nem ígéri: hogy ir. — Szászszor mondám már néki: hogy róvast nem tartó barátságunkban az én tunyaságom hasonló vétekre néki just nem adhat. — Kisfaludy Károlyt tiszteljed nevemmel, Komám aszszonyt és Kereszt Leányomat csokold helyettem, engem pedig csak azért is kötelességed szeretni, mert én is — de mire valók ezen sók szó szaporítással járó bizonyitgatási a' barátságnak, röviden szólva, szeress, mert ugy sem tudnád nem szeretni igaz barátodat Deák Ferkót U. I. Már készültem bé csinálni levelemet midőn észre vevém hogy Pesti Barátim sorából egy ki maradott, kiről említést sem tettem; Sógorod ez, kit általad csókolok, ha a' nyáron fel jösz, őtet is Miskával együtt fel hozd magaddal. Isten veled. 57. Deák Ferenc — Stettner Györgynek Kehidán Május lőjén 1830. Kedves Barátom! Ismét kérés, ismét alkalmatlankodás, de jó Barát barátjának kérésével nem egy könnyen alkalmatlan. Bujanovich Cornel, Pesti Prókátor szegény Sógoromnak halála után annak bizonyos Pesti adósságáról Néném előtt többször tett ugyan említést, de sem a* hitelezők, sem az adósság summáját meg mondani nem akarta; most azom-