Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)
Levelek
78 94. Deák Ferenc — Stettner Györgynek Kehidán 8ber 17én 1827. Kedves Barátom! Annyi levéllel, szives fáradságaidért annyi köszönettel vagyok adósod: hogy ha nem Te volnál ezekben hitelezőm, pirulnék a' viszsza nem fizethetés miatt; de igy csak az nyugtat meg: hogy ha helyheztetésünk cserélve, Te Dukának, én Pestnek volnék lakosa, Te szinte olly barátságos bizodalommal kérnél meg engem egyre másra, mint én Téged, 's én szinte olly szives serénységgel tellyesiteném kéréseidet, mint Te az enyimeket. De ime köszönetemet ismét egy uj kérés követi: a* Conversations Lexicon ki jött hat darabjának, 's azon kettőnek, mellyre most elő kell fizetni, 50 forintokat tevő árát még a* napokban a' diligence által meg küldöm, vedd meg kérlek azokat számomra, ' s adandó alkalommal, mellyre én most előre utasítani nem tudlak, küld kezemhez, 's valamikor ismét uj két kötetre kell előfizetni, időnkint tudósíts. A' Handbuchbol 7 darabot, és három darab Aest. leveleket Fábián által kaptam, ' s iparkodni fogok el árulásukon, noha nem sok reménységem van a' felesleges két Handbuchnak eladhatására. — Öregeink nem fogják megvenni; mert Poesisről szóll, ők pedig azt vélik: hogy a' poesis érett eszű embereknek (mint ők:), éppen nem való, 's mondásokat helyben hagytam én is azon kis változtatással: hogy az érett szó elébe egy pár betűt tevék, és bölcs szententiájokat igy adám vissza: a' poesis el érett eszű embereknek, mint ők, nem való. A* Leányok nagy része nálunk általjában nem bír miveltebb ízléssel; mert az anyák még a' régiebb időkből való jó házi asszonyok, de igen prosaicusok; az apák csak Verbőczit, Husztit szeretik; kitől kaphatnak tehát Leányaink mivelődést? — Ifjaink egy része gyűlöli a' Németet annyira: hogy könyvet ollyant meg nem vesz, mellyben csak egy német szó, vagy név fordul is elő, 's azért ha a' czim lapon Trattnert Landerert Vebert Streibigot lát, a' könyvet ott hagyja, és igy ezek közül Trattner műhelyében nyomtatott Handbuchodra akkor sem lelnék vevőket, ha másképpen annak egész foglalatja magyar volna is. — Másik része ifjainknak, nem tekintve azt: hogy a' Munkának egy része német, vett volna talán belőle, de vesztemre azt találám véletlenül elöttök a* Handbuch dicséretére mondani: hogy tudományos munka , ' s most könnyeb volna őket vizbe ugratni, mint csak egy példánynak megvételére is reá bírni, mert félnek: hogy ha puskával pipával czifrázott szobáikba tudományos könyvet visznek, bé viszik általa a' molyokat is, 's azok majd el rágják a' — fidibusokat, sőtt talán még a* Hegyvám lajstromot is. — Egyet különösen biztattam az elő fizetésre, de ez csak azért nem akart venni munkátokból, mert Handbuch a' neve. Olvasta ő tőlem Vosznak Handbuch der neuesten Staaten Geschichte Europas czimü munkáját, de mivel ez "für denkende Beobachter " vagyon irva, ő pedig pipázni, vadászni inkább szeret, mint gondolkodni, a' jó Vosz olly unalmat szerzett néki már első lapjaival, hogy a* könyvet, mellyből nevének első szaván kivül éppen semire nem emlékezik már, félre dobván, egy
