Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Bevezető

24 hogy szándékát éppen akkor valósította meg, amikor Stettner Pápára költözött tanárnak, s így nem tudott többé annyit segíteni. Stettner szerkesztői ambíciójára már nagyon korán fölfigyeltek. Toldy 1826. június 11-én új tervével, a kritikai lapok kiadásával kapcsolatban arról írt Bajzának, hogy a redactiot (majd) St[ettner] viszi, amit szeretek, igen szeretek, mert így én egy nagy gondtól menekszem, s mert nálánál alkalmasabbat alig lehetne találni." Az utóbbiról sokan meg voltak győződve. Amikor évekkel később az akadémia egyik ülésén "arról vala szó, hogy ki legyen a Társaság Folyó-írása Redactora", Kazinczy Fenyéryt óhajtotta, "mint legtöbbek", ahogy arról Kazinczynak Wesselényi Miklóshoz Pesten Martz. lld. 1831 keltezésű leveléből értesülünk. Kisfaludy Károly — az MTA Könyvtár kézirattárában található szerződésük tanúsága szerint — szintén őt választotta maga mellé a kiadás előtt álló Jelenkor szerkesztőjéül. STETTNER - ZÁDOR PÁPÁN ÉS BÉCSBEN Kisfaludy halála azonban megakadályozta e terv megvalósítását, Stettner pedig egyre jobban érezte az erkölcsi kényszer szorítását, hogy családja megélhetéséhez tisztességes mértékben járuljon hozzá. Mivel ezt az irodalom nem tette lehetővé, s Pesten megfelelő állást nem talált, 1833-ban Pápára ment tanárnak. (Ezekről az évekről lásd: Bodolay Géza tanulmányát A pápai kollégium története, című műben, Budapest, 1981.) Tagja volt a "Tudós Társaságnak", s Vörösmartynak ezután is sokat segített — különösen szótárszerkesztési munkákban —, Toldynak pedig az akadémiai kiadványok terjesztésében, előfizetők gyűjtésében. Az irodalmi élet mégis elvesztette egyik sokra hivatott főszereplőjét, akire pedig éppen a harmincas években fontos feladatok vártak volna; részben azért, mert személyéhez nem kapcsolódtak olyan szélsőséges indulatok, mint Bajzához és Toldyhoz, részben azért, mert a népdal "divatba hozásá"-nak egyik kezdeményezője volt. Stettner kora legtájékozottabb irodalmárai közé tartozott, lenyűgözve olvashatjuk például a Németországban utazgató Toldyhoz írt egyik levelét, amelyből kiderül, hogy műveik alapján mindazokat ismerte, akiket barátja fölkeresett; sőt a legfrissebb újdonságokról is tudott. 1833 után Fenyéry fokozatosan eltűnt a Kazinczy emlegette "kis körből"; amely az irodalomban vezető szerepre tört. Hiába írta Bajza 1833. január 30-i levelében: "írj édes barátom, különben azt hiszem, hogy a pápai életbe szerelmesedvén, barátaidat elfeledted, hogy a szép négyest hármassá akarod csinálni": az irodalomtörténet "négyes" helyett ma már általában csak a Vörösmarty-Bajza-Toldy "triászt" emlegeti. Kazinczy igen nagyra becsülte Stettnert. Levelezésük kezdetén költői kísérleteit bírálta, segítette, később neki fejtette ki sokat emlegetett figyelmeztetését a "rein menschlich" védelmében, végül pedig tőle remélt megértést a Pyrker-pörben,