Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)
Bevezető
23 mű (Felső Magyar Országi Minerva és önállóan is, 1830) — viszontválasza a harcban ugyan kisebb szerepet kapott Bajza írásainál, alapvető nyelvtani hibákat és fordításbeli félreértéseket kimutató filológiai kritikája azonban tudományos megsemmisítő erejével példamutató. Ekkoriban Fenyéry is sokat fordított le olvasmányaiból. Mégsem alaptalan Bajza panasza Toldyhoz szóló 1829. augusztus 11-i levelében arról, hogy a tervezett Külföldi Játékszín megvalósításához hiányoznak a fordítók. Csak Kazinczy elkészült műveire számíthat, mert "Helmeczy, Stettner nem arra valók. Az ő fordításoknak csak lingvisticai tekintetben lehetne becsök, a' költő lelkébe olvadni nem tudnak, pedig nekem ez kell inkább, mint amaz..." Sajnos csak valószínű, de nem bizonyítható, hogy ő volt a fordítója annak a rendkívül érdekes két részes cikknek, amely a Tudományos Gyűjtemény 1830. decemberi és 1831. januári számában jelent meg a párizsi júliusi forradalom eredményeiről. Fenyéry Gyula munkásságának nyomtatásban megjelent része nem egészen indokolja azt a fontosságot, amit szerepének a kor irodalmárai tulajdonítottak. Kazinczy (akivel számos rendkívül érdekes és fontos levelet váltott) Kisfaludy, Vörösmarty, Bajza, Toldy és mások levelei tanúsítják, mennyit dolgozott a háttérben, elsősorban Vörösmarty helyett. Közismert, a költő oly mértékben összpontosította erejét és idejét az alkotómunkára, hogy az élet számos más tevékenységére nem maradt sem ideje, sem kedve. A kortársak, ha Vörösmarty terveire, munkájára, véleményére voltak kiváncsiak, általában Fenyéryt kérdezték, több levélre is ő válaszolt. Gyakran olvassuk, hogy Vörösmarty csak sétál; a napi munkát ilyenkor Fenyéry vállalta magára. Gondozta kéziratait, elvégezte helyette a korrekturát (amit Vörösmarty unt és utált). 1827 vége és 1833 januárja között — filológiailag tisztázhatatlan, de közismerten — nagy szerepe volt a Tudományos Gyűjtemény szerkesztésében. A Csongor és Tünd e írásának idején például Vörösmarty a hónap jelentős részét Fejér megyei rejtekhelyén, Kis Kesziben töltötte, s csak az esedékes folyóiratszám leadásának időszakában jött vissza Pestre. Tisztázhatatlan, Stettner milyen mértékben befolyásolta Vörösmartyt szerkesztői elképzeléseiben, mennyit olvasott és szervezett helyette, mivel e munkájának mindössze annyi kimutatható jele van, hogy -r -y jelzéssel ő írta az irodalmi életről tudósító híreket. Tudjuk azt is, rögtön ahogy Vörösmarty megkapta a szerkesztői állást, segítségére sietett. Általános fölfogás szerint Vörösmarty fő feladata az volt, hogy a nevesebb írókat — Horvát Istvántól Kölcsey Ferencig — megnyerje a folyóiratnak. E cél szolgálatában írta Stettner 1828. március 6-án rokonának, Berzsenyi Dánielnek a következőket: "A Tudományos Gyűjtemény redactioját az én igen kedves barátom Vörösmarty vevé-által, 's szíves tisztelete mellett könyörög Kedves Uram Bátyámnak, méltóztassék őt akárminemú becses dolgozásaival segélni..." Később barátja távolléte vagy betegsége idején önállóan is szerkesztette a lapot. Kazinczy egészen természetesen fordult hozzá 1831. március 8-án: "Itt küldöm az Úrnak, édes barátom a mi felől tegnap előtt szóltam s minthogy képzelem, hogy Vörösmarty barátunk betegsége alatt a Tudományos Gyűjtemény redactiojával az Ur fog bajlódni...", rábízza munkáját. Ismeretes, hogy Vörösmarty már 1829-ben le akart mondani a Tudományos Gyűjtemény szerkesztéséről, de anyagi okokból nem tehette meg. Aligha véletlen,