Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)
Bevezető
19 annyira sem zavart, mint Berzsenyiről írt bírálata, s amitől egyenes út vezetett a Csokonai emlékek, kéziratok, levelek gyűjtéséhez — mint azt ugyancsak levelek sora tanúsítja. Fenti levelében Stettner azt is megemlítette, hogy szívesen szerepet vállalna a bontakozó irodalmi — illetve ekkor még inkább nyelvi — harcokban. Túl van már azon a csalódáson, hogy Kisfaludy Károly nem vette föl verseit az Aurorába, s A' szonett címűnek megjelenése az 1825-ös Hébében sem csábítja többé költői babérok után. A kételyek mélyen lelkébe fészkelték magukat. "Tudom mit ér a' Literátori híresedésnek aranyfüst koronája 's fejkábitó tömjénezése, 's ezekre ugyan nem sóvárgok; de még másfelől a' mai Literatúrai vizes időkben gomba módra szaporodó nyomorult Poetácskák légióját sem kivánom szaporítani..." — írta 1823. december 3-i említett levelében Fábiánnak. Álláspontja későbbi módosult, de abból, amit már 1821-ben leszögezett, nem enged: "A Magyar Poézis Tudományos Történetének nálam munkában lévő Előrajzolatja hogy valaha világot lásson nem hiszem; mert készületlenül föllépni nem akarok..." Amikor 1824 februárjában elmarasztalja Toldy Haramiák-fordítását, ennek megfelelően teszi hozzá véleményéhez: "Olvasnunk kell előbb 's tanulnunk: 's az olvasottakat jól megemésztenünk, a' tanultakat asszimilálnunk 's azután írnunk..." AZ OLVASOTT ÉS OLVASÓ FENYÉRY GYULA Az az idő, amit Stettner "uraságok kenyerén" Blumenthalban és Világosvárott töltött, közelebb hozta az élethez és a valósághoz. Egzisztenciális gondjai — őt is, mint annyi mást — kiragadták ifjú éveinek mesterkélt világából. Az elmaradott Magyarországon szembe kellett néznie a korabeli értelmiségre nehezedő súlyos álláshiánnyal. A jogi végzettségű fiatalembernek állást csak a művelődési központoktól távoli uradalmak kínáltak; olyan helyeken, ahol a szellemi életnek — a levelezésen és olvasáson kívül — semmilyen lehetősége nem volt. A "barbár" környezetet Stettner nem sokáig bírta. 1826 tavaszán Pestre költözött, amit házassága, illetve felesége hozománya és áldozatkészsége tett lehetővé. Nagyon szerény tervekkel érkezett. Amint Kazinczyhoz intézett 1826. március 23-i leveléből tudjuk, arra gondolt, belép a Helytartótanácshoz gyakornoknak abban a reményben, hogy öt-hat év alatt "fizetésbe fog jöhetni". Világszemléleti változására mutat, hogy Fábiánnak írott egyik korábbi (1824. február 24-1) levele tanúsága szerint lelkesen olvasta el a "Magyarországi Revoluciók Történetét". E könyv valószínűleg a Rákóczi-szabadságharc történetét földolgozó híres munka: Historie des révolutions de Hongrie ou l'on donne une idée juste de sen légitime gouverme nt (Hága 1793) lehetett, a kor kedvelt, s különösen a nemesi ellenállás időszakában népszerű olvasmánya. Ezzel párhuzamosan a rossz, csupa közhelyből álló versek szerzőjét egyik Vörösmartyhoz intézett levelében
