Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)
Bevezető
17 zsa költőt, egyrészt figyelmet érdemel, hogy világát képzelete a mesés Indiába helyezi; másrészt az, miként állítja szembe a befejező szakaszban a hideg realitást a tündéres álmokkal: A' jövőre, képzetem ecsete Gyönyörű scénákal festeget, De a' Való fagyos lehellete Elfújja a' tündér képeket. Ah lesz e', hogy tündéres álmaim Teljesedésbe mehessenek? Hiszem, hogy lesz. Idézett levelében számol be arról, hogy a "Magyar Poesis Tudományos Történetének" a megírására készül. E munkájához már 1819-ben gyűjtötte az anyagot. Többször említett vázlatfüzetében két helyen is összeírta a magyar irodalomtörténet legfontosabb szereplőit. Ezzel kapcsolatos költői rangsora érdekes tanúskodik egyfelől a klasszicizmus és szentimentalizmus mély hatásáról, másfelől a romantikus szellem előretöréséről. Stettner így vall: "Én előttem legnagyobb Poéta Himfy, utánna Ossian, Ovid/a Metamorphosisért/, Virgil/:az Eneisért [Sic! ]:/, Berzsenyi, Vitéz, Schiller, Matthison, Gessner, Dayka etc. Virgil Georgicona semmivel sem különb Poézis Colummella Kertész könyvénél, Horatzot szeretem mind ki az élet minden állapotjára alkalmazható regulákat versbe foglalta de Poetanak középszerűnek tartom kivévén azon darabjait mellyeket valóságos Eroticus lélekkel írt, 's amellyek teszik előttem minden Poetani érdemét..." Ezután még külön kiemeli Kisfaludy Sándor szerelmi és hazafias költészetét,majd Berzsenyi nagyra értékelését azzal indokolja, hogy alkalmi verseit is "valódi philosophiai szellemmel" írja. Itt tartott Stettner szellemi fölkészülésben, amikor Vörösmarty költészetére fölfigyelt. DukaDezember 3d 1823. keltezésű levelében találjuk a következő mondatot: "Örülök, hogy Vörösmartyban ismét egy jeles költőt látok fejlődzni," Minden bizonnyal helyes a Vörösmarty-irodalomnak az a föltételezése, hogy ez már válasz Fábián elveszett levelére, amelyben az 1824-es (1823 végén megjelent) Aurora alapján figyelmeztette barátját a fiatal költőre. Erre vall az is, hogy Stettner a továbbiakban részletesen ír az Auroráról, amelyben legtöbbre Kisfaludy Károly, Czuczor, Himfy és Horvát Endre műveit tartja. Mégsem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy Fábián egy régebbi ismerősük költői tehetségére hívta föl barátja figyelmét. Mindez találgatás persze, tény viszont az a levél, amelyben Stettner 1824 tavaszán eposz írására buzdítja Fábiánt. S ez azért érdemel figyelmet, mert annak megfogalmazásában olvashatjuk a Zalán költőjének elvi indítékait, aki hamarosan minden kétséget kizáróan Vörösmarty legbensőbb barátja lett. így írt Stettner Fábiánnak: "... előttem legalább az Eposz annál kedvesebb ' s annál több tért enged is a' költeményes kidolgozásnak, mennél messzebb, 's ugy szólva az istenek korával határos időbe ragad vissza. A' szerencsés kidolgozás iránt is teljes reménnyel vagyok mind azért mivel az Eposz írásához megkívánandó képességedet ismerem, de leginkább azért, mivel sejtem, hogy ezt czélirányosan fogod használni, az Eposzíró pályán utolérhetetlen koszorús Olaszokat választván példányodul.
