Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Levelek

103 A küldött Irományok igen nagy hasznuak, ' s az általad sokallott 20 forintokat azon inquirens Juratusnak én egész örömmel és köszönettel ezennel ide zárva meg küldöm, koczkáztatva ugyan; de most más alkalom nincsen sokára halasztani pedig nem akarom. Kettő vagyon még hátra a' mit ezen dologban ki fejteni óhajtanák — az egyik azon környülállás mellyről előbbi egyik levelemben bőven emlékeztem: hogy tudni illik Priviczer Helytartói Tanácsos Urnái, mint a' Kis-Jankovics Hagyomány gondviselőjénél Sógoromnak 1828ik esztendei nyűg levelében az alá irás mennyire hasonlit egyébb évi nyugleveleinek alá Írásához, 's a' pöcsét ugyan az e* valamennyin, vagy talán ez a* többitől különböző. — Továbbá Ha Bauer Ferencz másik coramisans él e még? és ha él hol tartózkodik? Ezek eránt barátságodat ismét ki kérem és tudósításodat el várom. Érzékenyen értettem azon csapásokat mellyek súlyosan érdekeltek téged Barátom. — pirulva, és sajnálkozva gondoltam viszsza azon kíméletlen levelemre mellyet illy méltó okbol származott halgatásodat meg fejteni nem tudván élesebb tollal irtam. bocsásd meg barátom heves kifakadásaimat, és légy meg győződve: hogy mind az a', mi levelemben barátságod eránt kételkedést foglalt magában nem vélekedésemnek kifejezése, hanem csak dorgáló pirongatás volt vélt restségedért.— Feleséged és leányom, ugy hiszem meg gyógyultak már, csokold helyettem mindeniket. Vörösmartyt szidd meg hogy nem ir, mond meg néki hogy a* Kontbol egy néhányat el adtam, majd a* pénzt, a* Kresznerics Szótárára szánt előfizetéssel együtt valami biztos alkalommal el küldöm Isten veled, csókollak Téged is, Miskát is. Szeressétek igaz Ferkótokat Stankovics uzsoráskodásának bé bizonyítására valami próbákat reménylettél, meg kapod e azokat? Kisebb Bankóm nincs, ime 25 forintot küldök, az 5 forintot pro eventus alibus. 63. Deák Ferenc — Stettner Györgynek Kehidán Április 9én 1831. Kedves Barátom! Olly hoszszas halgatással bünteted restségemet: hogy már alig merném el kezdeni levelemet, ha nem tudnám: hogy halgalsz ugyan, de nem haragszol. Úgy hallom mind Te, mind Miska Tagjai lettetek a' Nemzeti Tudós Társaságnak, de Ti ezt nékem meg sem Írtátok, mintha dolgaitok* változása csak alig érdekelne engemet, — de várj csak, — majd én sem irok nektek Sorsom változásáról, ha meg házasodom, — ezen azomban olly távol van még, mint a* Lengyel Nemzet függetlensége, csak azon külömbséggel: hogy a* szegény de derék Lengyelek mindent el követnek érette, én meg semmit nem teszek a' házasulásra.