Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986

Az Akadémiai Könyvtár új székházáról

41 1 millió egység, amihez hozzá kell számitani még a nagy tömegű, az akadémiai kiadványokból képzett tartalékállományt, az ún. „vas-tartalék"-ot, továbbá az ugyancsak jelentős férőhelyigényű akadémiai levéltári anyagot). Az olvasói férőhelyek száma 220 lesz (jelenleg 70), ebből 3 nagy olvasóban (2 könyv és 1 kurrens periodika) 50-50 fő részére, a többi a különgyűjteményekben (orientalisztika, kézirattár, levéltár stb.). Az épület alagsorában nyer elhelyezést az akadémiai gépkocsiszolgálat, a Dorottya utcai fronton mintegy 750 m

2 területen szeparáltan az Akadémiai Kiadó egyes osztályai (ez a terület távlatilag a Könyvtár egyik bővülési tartaléka), az Apáczai Csere utcai fronton pedig ugyancsak szeparáltan akadémiai vendégszobák (10). A közel 100 ezer légköbméterű épület teljes beruházási előirányzatának felső kötségszintje 100 millió forint két ötéves tervre elosztva.

4 Az épület megfogalmazása olyan - és ez egyik jelentős pozitívuma -, hogy mind a raktárak, mind a szolgáltatások tekintetében lehetőség van a bővítésre (pl. az alagsor egy részében — szükség esetén kompakt rendszerű — raktár képezhető, az olvasóhelyek száma növelhető stb.). Az épület funkcionálisan három jól elhatárolható fő részre tagolódik: a raktári tömb a Dorottya utcai fronton, a szolgáltatási helyiségek a Roosevelt téren, a munkahelyek az Apáczai Csere utcai fronton (Duna-parti rész), míg az üzemi jellegű részlegek (fotólaboratórium, könyvkötészet stb.) belső udvari jó megvilágítással a Dorottya utca—Apáczai Csere utca között húzódó tűzfal traktusán nyernek elhelyezést. Az osztályok egymás közötti könyvtári-funkcionális kapcsolata mind vertikálisan, mind pedig horizontálisan biztosított a dokumentumok és az olvasók útjának logikus rendjében. A különgyűjtemények szintenként horizontálisan kapcsolódnak a megfelelő raktári szintekhez (különgyűjtemények állománytestei a legrövidebb úton, gépi szállítás nélkül közvetlenül hozzáférhetők). Minden könyvtárépület sarkalatos pontja a raktár és az olvasószolgálat, ezek elhelyezése építészeti-technológiai, sőt nem kis mértékben könyvtári-szakmai funkcionális szempontból meghatározó jellegű. Nem véletlen tehát, hogy éppen e két egymással szervesen összefüggő kérdéscsoport körül bontakozott ki az előzőkben már említett műszaki-szakmai vita, pontosabban az olvasószolgálati szint elhelyezése körül, ami maga után vonta a raktári tömb kialakításának kérdését is. A vita lényege az volt, hogy az olvasószolgálati szint, amely a terv-kiírás előírásai szerint magában foglal három 50 személyes olvasótermet, 15—20 ezer kötetes központi referensz-gyűjteményt, a katalógusokat, 10-12 kutatófülkét, a szakreferens-szolgálatot és természetesen magát az olvasószolgálat lebonyolítására szolgáló helyiségeket, tehát a Könyvtár centrumát, a legfelső szintre vagy pedig a bejárathoz minél közelebbre helyezzék el, úgy, hogy az olvasóhelyiségek zajmentessége csorbát ne szenvedjen. Az adott telken a beépítési költségek miatt az igényelt méretű és szerkezetű olvasószolgálati szint elhelyezésére adódott egyik megoldásként, hogy az az épület legfelső szintjére kerüljön, rátelepítetten a raktári tömbre, amelyet termosz-szerűen vesznek körül a különgyűjtemények és a munkahelyek. Üzemeltetési szempontból (gyorsabb megközelítés, szélsőséges hőhatások egyszerűbb ellensúlyozása) kedvezőbbnek látszott a másik koncepció: az olvasószolgálati szintnek, mint a legnagyobb forgalmú térségnek alacsonyabbra, a bejárat közelébe történő elhelyezése, itt viszont a zajszint 10-12 méterig