Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986
A társadalomtudományi információ és dokumentáció hálózati munkájának problémái és perspektívái Magyarországon
146 A fent említett intézmények több mindennel foglalkoztak, amivel a könyvtárak akkor még nem. így pl. az Egyetemes Tizedes Osztályozás magyarra történő fordításával és több szakintézménybe történő bevezetésével, fordításnyilvántartással (innen került át az OMK-ba) és szakfordítások végzésével, tömörítvényekkel és elemző dokumentációs szemlék összeállításával foglalkoztak. A hidegháború éveiben mindennek megvolt a maga jelentősége, de ezek a kezdeti dokumentációs munkák — ha korlátozottan is nemcsak a nyugati szakirodalomba nyújtottak bepillantást a szakértőknek, hanem egészen más előjelű haszonnal is jártak. Nem kis mértékben pótolták ugyanis az orosz nyelvismeret hiánya miatti késő hozzáférési lehetőséget a szovjet szakirodalomhoz. Ez a korán létrehozott és korán megszüntetett dokumentációs szervezet, kezdetleges formában ugyan, de elkezdte azt, amit hálózati munkának nevezünk. Ez a hálózati munka nem a munkamegosztáson alapult. Inkább olyan kezdeményezés volt, hogy a szakmai dokumentációs központok szolgáltatásai más intézmények közbejöttével is eljussanak a használókhoz. Ennek érdekében kapcsolatok teremtődtek, valamiféle módszertani tanácsadás és tapasztalatcsere alakult ki az érdekelt intézmények között, sor került egymás dokumentációs összeállításainak átvételére, illetve kicserélésére is. 3. A TID-hálózat kezdetei Magyarországon a II. világháború után lassanként helyreálló könyvtári élet megszervezésében már a kezdeti években uralkodóvá vált két elv. Az egyik a könyvtárügy egysége, ami annyit tesz, hogy a szakkönyvtárakat és a közművelődési könyvtárakat egységes országos hálózatnak fogja fel. A másik maga a hálózati elv, ami a különböző típusú és fennhatóságok alá tartozó könyvtárakat vagy adminisztratív szempontból (fenntartás), vagy szakterületenként (pl. közgazdaság,jog stb.) csoportosítja. A kiindulópontok tehát a hálózati munkához a TID-ben is jogilag adottak voltak. Ám a magyar tapasztalatok is azt mutatják, hogy könnyebb valamit jogilag szabályozni — adott esetben a TID hálózati munkát —, mintsem azt reális tartalommal megtölteni és jól működtetni. Az 50-es évek végén három intézmény összefogásából létrejött az első, igazán kooperáción alapuló magyar társadalomtudományi dokumentációs kiadvány, amely több tekintetben már magán viselte a korszerű dokumentáció jegyeit. Ezt a kiadványt úgy hívták, hogy Közgazdasági és Statisztikai Irodalmi Tájékoztató, szerkesztette a Közgazdasági Egyetem, a Központi Statisztikai Hivatal és a Közgazdaságtudományi Intézet Könyvtára (főhivatású kiadó adta ki: a Közgazdasági és Jogi Kiadó). Ez a kiadvány néhány évet élt meg, és tulajdonképpen mind a mai napig nem jött létre egy másik olyan információs folyóirat (vagy egyéb információs eszköz), amely hasonló bőségben adná közre a világ közgazdasági szakirodalmának javát. A folyóirat deficites volta miatt szűnt meg. A 60-as években már több társadalomtudományi nagykönyvtárunkban és az akadémiai kutatóintézetek információs szolgálataiban is egyre jobban erősödött a TID. A 60-as évek magyarországi politikai konszolidációja és gazdasági fellendülése felerősítette az érdeklődést a társadalomtudományi szakirodalom iránt. A nemzetközi körülmények is ebbe az irányba hatottak. Különféle kooperációs törekvések igyekeztek előmozdítani az előbb említett fokozódó érdeklődés kielégítését, de elég hamar kitűnt, hogy amilyen mértékben nőnek a lehetőségek a TID által kielégíthető érdeklődés iránt,
