Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986
A társadalomtudományi információ és dokumentáció hálózati munkájának problémái és perspektívái Magyarországon
147 legalább ugyanolyan mértékben növekednek az intézményi autarchiás tendenciák is. (L. a kooperáció rejtelmeire vovatkozóan Maurice Line írását a TMT ismertetésében, 1982. 7. sz. p. 290—293.). Vagyis a kedvezőbb lehetőségeket nem követte ezek kedvezőbb kihasználása. A kooperációs és autarchiás tendenciák hol békésebb, hol békétlenebb egymás mellett élése mind a mai napig végigkíséri a magyarországi TID hálózati munkát. 4. A TID hálózati munkával ellentétesen ható okok A 70-es évek elejére tehető az az időszak, amikor a művelődési kormányzat — amely mind a mai napig a könyvtárügy felügyeletét országosan ellátja — elérkezettnek látta a TID központi koncepciójú kifejlesztését és hálózatba szervezését. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ keretében létrejött erre a célra egy néhány főből álló titkárság (TINTI). E titkárság részben felméréseket végzett, részben igyekezett össze is hozni az érdekelt könyvtárakat. Ez alapozó munkának számított, már csak azért is, mivel itt már fölmerült a korszerű információs technológia bevezetése is, a számítógép alkalmazása a TID-ben. Ehhez hozzá kell tenni a magyarországi TID-re már évek óta ható nemzetközi TID-munkában való meglehetősen aktív magyar részvételt. Ezek közé tartozik az ICSSIDben (International Committee for Social Science Information and Documentation, ún. Meyriat-bizottság) való sokéves munka, a FID/C3-ban folytatott ugyancsak sokéves tevékenység, néhány magyar szakember rövidebb-hosszabb szakértői tevékenysége a nemzetközi szakmai szervezetekben. Mindezek együtt abba az irányba hatottak, hogy a 60-as években már feltámadt érdeklődés a társadalomtudományi szakirodalom, ill. a TID iránt konkrétabb formákat öltsön. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy a 70-es években kibontakozott új gazdasági mechanizmus fokozta általában az „információs éhségef', ezen belül pedig a TID iránti követelményeket. Sajátos helyzet állt ugyanakkor elő. Egyidejűleg készültek központi koncepciók, illetve alakultak ki kooperációs elképzelések és a gazdaságirányítás reformjából következő decentralizálási törekvések, amelyek az együttműködéssel, illetve a koordinációval ellentétesen hatottak. Ez azt jelentette, hogy az intézmények maguk gondoskodjanak informálódásukról, s ehhez megkapták a pénzügyi lehetőségeket is, tehát olyan mértékben voltak hajlamosak az együttműködésre — azaz a hálózati munkára —, amilyen mértékben úgy érezték, hogy ez érdekükben áll. Miért érezné azonban bármely intézmény, amelynek megvan a pénzügyi, szervezeti, személyzeti stb. lehetősége a teljes önállóságra, hogy együttműködjék másokkal? Miért adjon le önállóságából, vagy látszat-önállóságából bármit is, ha nem okvetlenül szükséges? Emberek és intézmények életében egyaránt feltehető így a kérdés. Az a bizonyos TID koordinációs titkárság — nem utolsó sorban anyagi eszközök hiányában is — az előbb említett okok miatt nem jutott messzebbre alapozó munkájában. A hálózati muhka mindenhol — így Magyarországon is — a koordináció és a kooperáció valamilyen formáját jelenti. Az együttműködést, az esetleges munkamegosztást, ennek a szabályozását valakinek szerveznie kell. A koordinációval és kooperációval ellentétes irányba ható tényezők közé tartozik, hogy többnyire az híve a koordinációnak, aki maga koordinál, míg a többiek — akiket koordinálnak — kevésbé lelkesednek azért, hogy más intézmény beleszólhasson dolgaikba. Azt hiszem, ezzel nagyjából meg is említettem a TID hálózati munkára ható negatív tendenciákat.
