Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986
A társadalomtudományi információ és dokumentáció hálózati munkájának problémái és perspektívái Magyarországon
A TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INFORMÁCIÓ ÉS DOKUMENTÁCIÓ HÁLÓZATI MUNKÁJÁNAK PROBLÉMÁI ÉS PERSPEKTÍVÁI MAGYARORSZÁGON * 1. Problémafelvetés A társadalomtudományi információ és dokumentáció (a továbbiakban: TID) magyarországi problémái és hálózatba szervezésének kérdései nagyban-egészben egybeesnek azokkal az ismeretekkel és tapasztalatokkal, amelyeket a szakirodalomból ismerünk. Magától értetődően vannak specifikus problémáink is, mint ahogy az általánoson belül minden országban jelentkeznek a művelődési színvonalból, a hagyományokból, a gazdasági fejlettség szintjéből stb. eredő sajátosságok. Ezért, ami az általános megközelítést illeti a TID-problematikával kapcsolatban, azt mellőzni fogom. Igyekszem inkább azt bemutatni, ami Magyarországra sajátságosan vonatkozik a TID-ből, hangsúlyozva a gyakorlati tapasztalatokat. E cikk nem hivatalos állásfoglalás, hanem személyes véleményt tükröz. 2. Előzmények Nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon a TID kifejlesztése és hálózatba szervezése legalább két évtizedes múltra tekint vissza, és akkor még szerényen számoltam. Valójában a TID megszervezésére irányuló törekvések az 50-es évek elejére nyúlnak vissza. A magyar társadalomtudományi nagykönyvtárak valamilyen formában mindig is művelték azt, vagy annak csíráit, amit korszerűen TID-nek neveznek. A formák változatosak voltak (és szerencsére maradtak is), a tájékoztatási termékeket csak részben tekintették dokumentációnak, többnyire ezek könyvtári tájékoztatási rutinszolgáltatások és kiadványok voltak. Új beszerzések jegyzékei, témafigyelő kartonok, tematikus bibliográfiák, cikk-cím válogatások és hasonló tájékoztató eszközök nyújtottak eligazítást a társadalomtudományi szakirodalomban. Az 50-es évek legelején azután a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére létrejött Magyarországon a szakirodalmi dokumentációs szervezet — és ez már hálózat volt —, amelyből nem maradtak ki a társadalomtudományok sem. A hangsúly azonban már ekkor is a természet- és a műszaki tudományokra esett. Egy országos dokumentációs intézet, az Országos Dokumentációs Központ és két szakdokumentációs központ létesült a társadalomtudományokban: a Közgazdasági Dokumentációs Központ és az Irodalomtudományi Dokumentációs Központ. Ezek közül a Közgazdasági Dokumentációs Központ élt meg hosszabb életet, mígnem az 50-es évek második felében beleolvadt a Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtárába, funkcióinak egy kisebb részét pedig átvette az akkor alakult MTA Közgazdaságtudományi Intézet Dokumentációs Szolgálata. * A FID Társadalomtudományi Bizottsága bécsi, 1983 májusi értekezletére készült előadás alapján.
