Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986
Az MTA Könyvtár szerepe a társadalomtudományi információ fejlesztésében Magyarországon
130 zetközi körülmények is ebbe az irányba hatottak. Különféle kooperációs törekvések igyekeztek előmozdítani a fokozódó érdeklődés kielégítését, de elég hamar kitűnt, hogy amilyen mértékben nőnek a lehetőségek a TID (Társadalomtudományi Információ és Dokumentáció) által kielégíthető érdeklődés iránt, legalább ugyanolyan mértékben növekednek az intézményi autarchiás tendenciák is. A kedvezőbb lehetőségeket nem követte ezek kedvezőbb kihasználása. A kooperációs és autarchiás tendenciák hol békésebb, hol békétlenebb egymás mellett élése mind a mai napig végigkíséri a magyarországi TID hálózati munkát. A 70-es évek elejére tehető az az időszak, amikor a művelődési kormányzat - amely mind a mai napig a könyvtárügy felügyeletét országosan ellátja — elérkezettnek látta a TID központi koncepciójú kifejlesztését és hálózatba szervezését. A nemzeti könyvtár keretében működő Könyvtártudományi és Módszertani Központ keretében létrejött erre a célra egy néhány főből álló titkárság. E titkárság részben felméréseket végzett, részben igyekezett össze is hozni az érdekelt könyvtárakat. Ez alapozó munkának számított már csak azért is, mivel itt már fölmerült a korszerű információs technológia bevezetése is, a számítógép alkalmazása a TID-ben. A 70-es években kibontakozott új gazdasági mechanizmus a gazdaságirányítás reformja, amely folyamat még napjainkban is tart, fokozta az ,.információs éhséget", ezen belül pedig a TID iránti követelményeket. Sajátos helyzet állt elő. Egyidejűleg készültek központi koncepciók, illetve alakultak ki kooperációs elképzelések és a gazdaságirányítás reformjából következő decentralizálási törekvések, amelyek a kooperációval, illetve a koordinációval ellentétesen hatottak. Ez azt jelentette, hogy az intézmények maguk gondoskodjanak informálódásukról, s ehhez megkapták a pénzügyi lehetőségeket is, tehát olyan mértékben voltak hajlamosak az együttműködésre — azaz a hálózati munkára —, amilyen mértékben úgy érezték, hogy ez érdekükben áll. Miért érezné azonban bármely intézmény, amelynek megvan a pénzügyi, szervezeti, személyzeti stb. lehetősége a teljes önállóságra, hogy együttműködjék másokkal? Miért adjon le önállóságából vagy látszat-önállóságából bármit is, ha nem muszáj? Emberek és intézmények életében egyaránt feltehető így a kérdés. Az a bizonyos TID koordinációs titkárság nem utolsó sorban anyagi eszközök hiányában is, nem jutott messzebbre, az előbb említett okok miatt, alapozó munkájában. A hálózati munka mindenhol — így Magyarországon is — a koordináció és a kooperáció valamilyen formáját jelenti. Az együttműködést, az esetleges munkamegosztást, ennek a szabályozását valakinek szerveznie kell. A koordinációval és kooperációval ellentétes irányba ható tényezők közé tartozik, hogy többnyire az híve a koordinációnak, aki maga koordinál, míg a többiek — akiket koordinálnak - kevésbé lelkesednek azért, hogy más intézmény beleszólhasson dolgaikba. Ezek nagyjában a TID együttműködési munkára ható negatív tendenciák. E tendenciák ismerése a 70-es évek másodikfelében arra vezette az érdekelt irányítószerveket és a magyarországi TID jónéhány képviselőjét, hogy érdekeltségre kell alapozni a TID hálózati munkát. Olyan motivációt kell találni az együttműködéshez, ami elég laza ahhoz, hogy az abban résztvevők ne érezzék magukat adminisztratíve irányítottnak, ugyanakkor azonban kézzelfoghatóan kapjanak valamit a hálózati munkában való részvételtől. Feltételezve hatékony irányítást, jószándékot, ügyszeretetet, mindezek együttvéve sem elegendők hatékony kooperációkhoz.
