Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984

Bevezetés

6 sebb szakértelem nélkül tudta és amennyire fel tudta ismerni a köteteket, el is készítette a jegyzéket a még használhatónak látszó kötetekről. Ezeket azután a jegyzékkel együtt Bécsbe szállították az udvari könyvtárba. Két év múlva Julius Pflugk a Corvina-könyvtárról írott munkája függelékeként nyomtatásban is kiadta a jegyzéket (néhány kisebb hibával. )[3] A jegyzék eredeti példánya megtalálható a bécsi Österreichische Nationalbibliothek kézirattárában Sn 370 jelzet alatt. Egy másodpéldányt készíttetett róla magának Marsigli is, ez ma Bolognában van.[4] Mi volt ez a Budán talált könyvanyag? Valóban a Corvina-könyvtár szánalmas maradványa, vagy valamely más könyvtáré, amelynek helye a budai királyi palotában volt? Esetleg különböző helyekről összehordott vegyes könyvek? Ennek a kérdésnek vizsgálatát és megoldását kíséreljük meg ebben a munkánkban. A kérdéssel nem most foglalkozunk először. Mikor közel két évtizeddel ezelőtt a Corvina-könyvtár pusztulásának módját és idejét igyekeztünk megállapítani, foglalkoznunk kellett a török hódoltság alatt Budán őrzött és ott 1686-ban megtalált könyvek eredetének a kérdésével is. Akkor a XVII. század folyamán a budai palotából különböző alkalmakkor, egyes személyek részéről elhozott és ma a legkülönbözőbb könyvtárakban őrzött kötetek, valamint Pflugk jegyzékének vizsgálata alapján arra az eredményre jutottunk, hogy 1526 után a Corvina maradványait már nem lehet a budai palotában keresni. Ami könyv ott maradt, azok a palota egy másik gyűjteményéből, valószínűleg a királyi kápolna papságának könyvtárából származtak. [5] A kérdés pontosabb tisztázása céljából 1969-ban módom volt háromhónapos kutatást végezni az egykori bécsi Udvari Könyvtár, ma Österreichische Nationalbibliothek kézirattárában; utóbb még két alkalommal rövidebb kutatásokat végeztem ugyanott. Célom volt, hogy megtaláljam a Budáról 1686-ban oda szállított kódexeket és nyomtatott könyveket, hiszen föl kell tételezni, hogy ezek ott ma is megvannak. Hátha a példányok maguk (bejegyzések, kötések stb.) tájékoztatást adnak eredetükről. A Pflugk-féle jegyzék (illetve a Bécsben megtalált eredeti kézirat) összesen 320 kötetet tartalmaz. Ebből 126-nál jelzi, hogy kódex, 174-ről megmondja, hogy nyomtatott könyv és 20 olyan tétel van, ahol nincs megadva, hogy kéziratról vagy nyomtatott könyvről van-e szó. A felsorolt könyvek megtalálása nem bizonyult könnyű feladatnak. Az 1686-i szállítmány megérkezése elég jelentéktelen epizód lehetett a könyvtár életében. A többnyire szakadt, csonka, rossz állapotban levő és tartalmilag is többnyire meglehetősen közömbös kötetek nem számítottak jelentős gyarapodásnak az Udvari Könyvtár számára, amely természetesen elsősorban válogatott, szép, értékes könyveket gyűjtött. így az eseménynek az emléke is anynyira feledésbe merült, hogy az Österreichische Nationalbibliothek modern, hatalmas méretű és kitűnő helyi szakemberek részvételével megírt története meg sem emlékezik róla. [6] A kézirattárnak 1969-i kutatásaink idején még aktív, nagy tekintélyű kodikológus vezetője, Franz Unterkircher professzor nem is tudott az egész ügyről. Keresni tehát csak a szerzők és könyvcímek alapján lehetett. Ebben a tekintetben pedig a Pflugk-jegyzék (illetve annak kézirata) természetszerűleg nagyon pontatlan és hiányos. Hiszen egyrészt kódexekről volt szó, még hozzá olyamokról, amelyeknek sokszor eleje, vége, táblája hiányzott, ahonnan adatokat le-