Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984

Bevezetés

7 lehetett volna venni. A jegyzék készítője pedig sem nem volt szakember, sem nem állt rendelkezésére a helyszínen semmiféle segédeszköz. De meg nem is lehetett a célja több, mint általános leltárbavétel, nem pedig könyvtári katalogizálás. A másik rész ősnyomtatványok, meg hasonló típusu XVI. század eleji könyvek s még hozzá ezek is gyakran csonkák lehettek. Egy ilyen nyomtatvány meghatározása pedig még szakember számára sem mindig könnyű feladat. így azután nagyon sok esetben a jegyzék meghatározásai egészen általánosak: "Sermones in dominicas pro toto anno", "Informationes asceticae", "Notata juridica", "De sacramentis in genere cum quaestionibus et resolutionibus theologicis", "Varia ex sacris et profanis", "Observationes astrologicae", "Codex sacrorum canonum" stb. Lehetnek esetek, hogy a jegyzék készítője tévesen adja meg a szerzőt, vagy anonym munkaként közli, ugyanakkor a könyvtári katalógus a kódexet már helyesen megállapított szerző alatt tünteti fel. Nagyon hátrányos volt a mi szempontunkból az is, hogy a bécsi könyvtár kódex-anyagának jelentős része a XVIII. század közepén űj kötést kapott s így elveszhettek olyan címek, bejegyzések, amelyek a régi táblákon még megvoltak. Lehetséges az is, hogy ekkor, kötés alkalmával több vékonyabb darabot egybekötöttek, testesebbeket szétválasztottak. Mindezekhez a nehézségekhez járult még egy különös körülmény, ez pedig a következő: az Udvari Könyvtár teljes kódexállományát 1722-1725-ben a könyvtáros, Gentilotti rekatalogizálta és szakcsoportokba osztva űj, az illető tudományszakot kifejező jelzetekkel látta el: Hist. prof., Philos., Hist. eccles. stb. A Gentilottiféle katalogizálás után állománybavett kódexeket viszont már megint másfajta jelzetekkel látták el, még pedig először a "Rec."=Recens kezdetű jelzetekkel; később egyes nagyobb űj szerzemények megint más jelzetet kaptak, pl. a mondseei kolostor anyaga a"Lunael." jelzetet és így tovább. A kutatásaim kezdetén kapott szakfelvilágosítás a kézirattárban űgy szólt, hogy csak a Gentilotti-féle jelzetű kódexek jöhetnek szóba, mert az 1686-ban Bécsbe került anyagnak ilyen jelzeteket kellett kapnia, a Rec. és más jelzetűek nem jöhetnek szóba, hiszen ezeket a jelzeteket csak évtizedekkel 1686 után kezdték használni. Sajnos meglepő módon hosszű kutatás után sem találtam egyetlen darabot sem a szakjelzetű anyagban, amelyet az 1686-i kódexek valamelyikével azonosítani lehetett volna. Már űgy tűnt, hogy a budai anyagnak Bécsben teljesen nyomaveszett. Végül is, teljesen valószínűtlen helyen, éppen a Gentilotti utáni, tehát 1725nél később állománybavett anyagban sikerült rábukkanni az első, bizonyíthatóan Budáról elhozott kódexre. A bizonyosság pedig éppen a jegyzék készítőjének tévedésén alapszik. Tudniillik a jegyzék egyik tétele[7] így szól: "Opus Valentini Presbyteri in Evangelia". Folio méretű kézirat. Ilyen Valentinus nevű szerzőt, aki az evangéliumokról írt, hiába keresünk. Viszont a bécsi, ma Cod. Lat. 4237. jelzetű, vegyes összetételű, de első, jóval nagyobb felében valóban az evangéliumokra vonatkozó beszédeket tartalmazó, folio-méretű kódexének kolofonja így szól: "Finis totiusoperis Manu propria Valentini prebyteri." Az azonosítás tehát kétségtelen; a jegyzék összeállítója ezt a kolofont vette alapul, de a scriptort szerzőnek nézte. A kódex régi jelzete azonban Rec. 480., vagyis Gentilotti ideje után katalogizálták. Ezen az alapon tovább folytatva a vizsgálatot kiderült, hogy a régen Rec. 470529. jelzeteket viselő kódexek csekély kivételtől eltekintve azonosíthatók a budai