Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984

Bevezetés

BEVEZETÉS 1686 szeptember 2-án Budavára 145 éves török rabság után fölszabadult. De a hosszantartó ostrom nem sokat hagyott meg az ország egykori fővárosából és a fényes királyi palotából. Még lángoltak mindenfelé a háztetők, hullák hevertek szanaszét, mikor az ostrom befejeztét követő napon a széleskörű"érdeklődéssel és kutatószenvedéllyel megáldott olasz hadimérnök, Gróf Luigi Marsigli sietve fölkereste a királyi palota romjait, hogy megpróbálja megkeresni ott a Corvina-könyvtár maradványait és ha lehet, megmenteni a tűztől, a fosztogató katonák elől.[l] A palota felső emeletei összeomlottak az ágyútuzben és robbanásban; eredményre tehát csak a viszonylag épen maradt fölszinti-alagsori részekben lehetett számítani. S valóban "a második udvarban jobbra — írja beszámolójában, amit Ábel Jenő fordításában közlünk —egy bolthajtásos szobát találtam, mely igen élénk színű, azonban itt-ott nagyon megrongált freskó-arabeszkekkel volt diszítve, apadiót ásók, kapák, fejszék és más hadiszerszámok és fanemük borították, melyek közt számos nyomtatott könyv és kézirat hevert szanaszét... Beléptem a szobába és mindjárt az első pillantáskor szemembe ötlött tíz faláda, ötödfél láb hosszú, másfél láb magas és kétszer olyan széles, cserzetlen borjúbőrrel betakarva. Össze voltak törve az ütésektől, melyeket a fosztogatók rajtok vágtak, azon szándékból, hogy tartalmukat kezükbe kerítsék; mert a ládák súlya fölkeltette a kíváncsiságot, főleg miután gondosan beszegezve és betakarva voltak. Hogyan bánt el a könyvekkel a tudatlan nép, mely mással, mint aminek készpénz értéke volt, nem törődött, azt mindenki elképzelheti. Azon véleményben, hogy legalább a láda alján talál valamit, fölkavart mindent, a könyveket széttépte, részben töltényekhez használta, s apadión szétszórta. Fájdalommal eltelve a látványon, szétnéztem a szomszédos, szintén boltozott kamrában, mert el nem képzelhettem, hogy az, ami szemem előtt volt, legyen az egykor olyan híres könyvtár maradéka. Bármily gondosan kutattam át a palota többi helyi ségét, mégsem találtam más könyvek nyomát, úgy hogy végre azt kellett következtetnem, hogy ez képezi a könyvtár állományát, melyet az ostrom kezdetén idehoztak, hogy a tűz ellen megvédjék." Bármennyire letörte is a szomorú látvány Marsiglit, mégis katonák segítségével összeszedette a szétszórt könyveket és figyelmeztette gróf Rabbata császári kommisszáriust, hogy sürgősen gondoskodjék a könyvanyag jegyzékbe foglaltatásáról a császári könyvtár számára. [2] Egy jezsuita tábori pap, amennyire különö-