Náday Károly–Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága (A MTAK közleményei 14. Budapest, 1984

Levelek, okiratok

41 A két városnak a cs.kir. csapatok általi elfoglalása után, a 2-ik hadsereg parancsnoka Werbner László altábornagy előző hónap 7.-vel kiáltvány útján az ostromállapotot kihirdette és ennek következtében a felkelésre izgató költemény szerzőjét őrizetbe vették és további hivatalos eljárásra a "központi katonapolitikai vizsgáló bizottságnak" adták át, mely őt a II. Igazságügyi osztályhoz haditörvényszék elé utalta. Folyó hó 17-én a vádlott Czuczort összefoglalóan kihallgatták és költeményének tartalmát pontról-pontra ismertették. Beismerte, hogy a költeménynek ő a szerzője és hogy a Kossuth Hírlapjába a közzétételt ő kérte. A költeményt — előadása szerint — már novemberben írta és a december 21 -i megjelenése előtt, 14 nappal adta át Bajza József szerkesztőnek. A "zsarnok" szó alatt, mely a költeményben többször előfordul, a vádlott úr nem egy sajátos zsarnokot, vagy elnyomót értett, hanem egy olyat, aki a magyarok által elért jogokat és szabadságot vitatni akarja. Ezt a harci éneket a szerbek és rácoknak Magyarország déli részén történt rabló betörései miatt szerezte. A harcias hang és a "zsarnok", valamint a "haramiahadak" kifejezés is ezek ellen irányult. Semmi esetre sem értette ezek alatt Magyarország királyát és jól fegyelmezett cs.kir. hadseregét. Éppen úgy nem értette a császár és királyra vonatkoztatva "Mi sárgafekete lelkébe tőrt verünk", hanem mint egy összetett melléknevet, mint egy képletes kifejezést, melyben a "sárga" az irigységet és a "fekete" kifejezés a halált jelenti, tehát egy irigy és halált hozó lelket, mely az elnyomó szerbeket jellemzi. Folyó hó 24-én a vádlott úr, a rendes kihallgatásakor, egészen az eddigi módon védekezett: ő nem akart felkelésre izgatni, hanem csak a szerb és rác rablók elleni védekezésre ösztönözni, nem is akarta költeményében ezeket megnevezni, nehogy még elkeseredettebbekké tegye őket, hanem csak általánosságban azokra az ellenfelekre célzott, akik a magyart el akarják nyomni. Az első versszakban "S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát", a bíbor alatt képletesen a piros színt értette, mert a szerbek és a rácok többnyire pirosba vannak öltözve és csak ezeket kell vérben füröszteni. Az a mondat: "nem kell zsarnok király" helyett "bitang király" állt. Ezt a kifejezést a szerkesztő önhatalmúlag változtatta meg. Mivel a "bitang" szó mint "gazdátlan ló" (bizonytalan) is használatos, nem tartotta esztétikusnak, mely állításának a bizonyításával a vádlott úr adós maradt, ui. az eredeti kéziratot Bajza szerkesztőnél hagyta és ez azóta megszökött. A vádlott úr a "bitang király" kifejezése alatt egy bizonytalan királyt értett, mert akkoriban Pesten Ferdinánd császár lemondását az újságok, nem hivatalos hírek alapján közölték, így nem tudták,hogy kicsoda tehát a király. A vádlott úr különben a 23-i kihallgatásakor beismerte, hogy tudott arról, miszerint Ausztria ellen egy erős csoport fellázadt, de osztrák kiáltványokról és nyilatkozatokról nem értesült és az ő erős eszméje — a szerb borzalmak kezdetétől fogva — mindig csak a szerb felkelés elnyomása volt. Bár hiba volt, hogy a kifejezéseknél nem volt elég elővigyázatos, de a tényt magát, mint a költői gyengét,de nem mint gonosz cselekményt lehet neki felróni. O egyébként nem foglalkozott soha, sem forradalmi eszmékkel, sem politikával, nem látogatott politikai egyesületeket vagy klubokat, hanem visszavonultan csak a tudománynak élt.