Náday Károly–Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága (A MTAK közleményei 14. Budapest, 1984
Sáfrán Györgyi: Kufsteini történeti kutatások
33 minden közbenjárás meddőnek bizonyult, könyvei, bútorai, használati tárgyai felől intézkedett. Czuczor Gergely 1850.ápr.9-i levele már Bécsből kelt: "Holnap indulok harmad magammal Linz felé, Kufsteinba", ahova 17-én érkeztek s ott azonnal "állományba vették" őket. Czuczor Gergely a várparancsnok jóvoltából egyszemélyes cellát kapott, hogy dolgozhassák. Leveleit ekkor a cenzúra miatt, már németül kellett írnia. Czuczor Gergely méltányolta a várparancsnok jóindulatát, de mint írta: mégis egy más országba vágyott vissza. (1850. aug.4.) Augusztus 14-én jelezte barátjának, hogy Tacitus: Germania-ját lefordította s hogy az etymologiai szótáron dolgozik. Toldy Ferencnek egy más irányú érdeklődésére rezignáltán felelte: "Ami a,költészetet illeti kedves Barátom, nem rendelkezem a madár kedélyével, mely a kalitkában éppen úgy énekel és repked, mint a szabadban, árnyas ég alatt vagy zöldben. Amennyiben gúzsba kötött szárnyaim megoldódnak, úgy lírám újból hangozni fog. Egyetlen költeményemért, melyet szorongó kedéllyel és nyugtalan lélekkel írtam.. .megbűnhődtem." Czuczor költeményei közt egy kufsteini ihletésű vers mégis akad: A rab című: Ülök magányban én sápadt alak, Őriznek zárvasak, szirtkőfalak, Lehajtanám pihenni bús fejem, De vasba vert kezemre hogy tegyem? Imádva égre nyújtanám e kart, De ah békom, lábörve visszatart. Ábrándjainak világából a börtönőr csörgő kulcsaival tereli vissza: Már este van, zárt nyit bilincsemen, A fölmfezet lehagyja öltenem, S megint rám csukja a békói zárt, S fagyos mosollyal mond jó éjtszakát. "Jó éjtszakát!" keserves gúnyszavak, Melyek szivet ketté hasítanak: Csak Isten tudja, és a rab maga, Mily tőrdöfés az ily jó éjtszaka. Horváth Károly idézett tanulmányában Zoltvány Irénre is hivatkozva — írja, hogy Czuczor Gergely A ra b c. költeménye első szakaszában "az őt előzőleg a pesti Újépületben titkon meglátogató honleányra, Toldy Ferencnére emlékezik, akinek emléke keserű fogságában szerelmi rajongássá mélyült a költő lelkében." (ItK. 1976. 338.) Ki szép s jó vagy, mint égnek angyala, Hozzád sóhajt e börtön gyászdala,