Náday Károly–Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága (A MTAK közleményei 14. Budapest, 1984

Sáfrán Györgyi: Kufsteini történeti kutatások

33 minden közbenjárás meddőnek bizonyult, könyvei, bútorai, használati tárgyai felől intézkedett. Czuczor Gergely 1850.ápr.9-i levele már Bécsből kelt: "Holnap indulok har­mad magammal Linz felé, Kufsteinba", ahova 17-én érkeztek s ott azonnal "állo­mányba vették" őket. Czuczor Gergely a várparancsnok jóvoltából egyszemélyes cellát kapott, hogy dolgozhassák. Leveleit ekkor a cenzúra miatt, már németül kellett írnia. Czuczor Gergely méltányolta a várparancsnok jóindulatát, de mint írta: mégis egy más országba vágyott vissza. (1850. aug.4.) Augusztus 14-én je­lezte barátjának, hogy Tacitus: Germania-ját lefordította s hogy az etymologiai szótáron dolgozik. Toldy Ferencnek egy más irányú érdeklődésére rezignáltán fe­lelte: "Ami a,költészetet illeti kedves Barátom, nem rendelkezem a madár kedé­lyével, mely a kalitkában éppen úgy énekel és repked, mint a szabadban, árnyas ég alatt vagy zöldben. Amennyiben gúzsba kötött szárnyaim megoldódnak, úgy lírám újból hangozni fog. Egyetlen költeményemért, melyet szorongó kedéllyel és nyugta­lan lélekkel írtam.. .megbűnhődtem." Czuczor költeményei közt egy kufsteini ihletésű vers mégis akad: A rab című: Ülök magányban én sápadt alak, Őriznek zárvasak, szirtkőfalak, Lehajtanám pihenni bús fejem, De vasba vert kezemre hogy tegyem? Imádva égre nyújtanám e kart, De ah békom, lábörve visszatart. Ábrándjainak világából a börtönőr csörgő kulcsaival tereli vissza: Már este van, zárt nyit bilincsemen, A fölmfezet lehagyja öltenem, S megint rám csukja a békói zárt, S fagyos mosollyal mond jó éjtszakát. "Jó éjtszakát!" keserves gúnyszavak, Melyek szivet ketté hasítanak: Csak Isten tudja, és a rab maga, Mily tőrdöfés az ily jó éjtszaka. Horváth Károly idézett tanulmányában Zoltvány Irénre is hivatkozva — írja, hogy Czuczor Gergely A ra b c. költeménye első szakaszában "az őt előzőleg a pes­ti Újépületben titkon meglátogató honleányra, Toldy Ferencnére emlékezik, akinek emléke keserű fogságában szerelmi rajongássá mélyült a költő lelkében." (ItK. 1976. 338.) Ki szép s jó vagy, mint égnek angyala, Hozzád sóhajt e börtön gyászdala,

Next

/
Thumbnails
Contents