Náday Károly–Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága (A MTAK közleményei 14. Budapest, 1984
Sáfrán Györgyi: Kufsteini történeti kutatások
30 István nevet adták, a Gergelyt utóbb mint szerzetes kapta. Gyermekéveit Érsekujvárott töltötte, középiskoláit Nyitrán, Esztergomban végezte. Tizenhét éves korában lépett a Pannonhalmi Bencések közé unokafivérével, barátjával, Jedlik Ányossal, a későbbi kiváló fizikussal. Czuczor bölcsészeti és teológiai tanulmányait Pesten végezte. Tanári pályáját Győrött kezdte. Innen váltott először levelet Toldy Ferenccel (1805-1875), aki legjobb barátja, legfőbb segítője lett. Először 1826 november 10én írt neki.Ekkor még "Tudós Recensens Úr" -nak szólította, hamarosan azonban tegeződtek. Levelei Toldy Ferenc írói hagyatékában ma is megvannak az MTA Könyvtár Kézirattárában (M.Ir. Lev. 4-r. 61/f.) 1827. szept. 27-én Czuczor azzal a reménnyel utazott Pestre, hogy Toldyt — aki költeményeit kérte — személyesen is megismerheti. Ekkor találkozott Vörösmartyval s vele együtt látogatta meg Kisfaludy Károlyt. Mint Toldynak írta: "Ugyan ott megígértem, hogy aznap estvére Vörösmartyhoz elmegyek, hol Te is, mint mondatott, jelen fognál lenni; elmentem, de szerencsém hozzád nem lehetett." Következő, nov. 1-i levelében tehát összegezte azt, amit személyesen nem mondhatott el: "Kedves leveleiddel kezdett pályámnak folytatására serkentettél; mindezekért forró hálámat kijelentenem a szívbéli öröm s kötelesség ösztönöz." A következő évtől már a személyes ismeretség melege diktálja a megszólításokat: "Szeretett"-, vagy "Édes Barátom!" Toldy Ferenc Czuczor további pályafutására is döntően hatott. Mivel a költő nyelvészeti kérdésekkel is foglalkozott, nyelvtudományi kutatásainak elismeréséül az MTA, akkor: Magyar Tudós Társaság, amelynek Toldy Ferenc volt a "titoknoka" azaz főtitkára, Czuczort 1831-ben levelező, majd 1836-ban r.taggá választotta. Nyilván azt is Toldy Ferencnek köszönhette, hogy — akkor már mint komáromi tanárt — 1835-ben az Akadémia segédjegyzőjének és levéltárnokának hívta meg és így Pestre költözhetett. Két év múlva hatósági nyomásra visszarendelték Pannonhalmára. A fővárosba 1845-ben került újból vissza, amikor az MTA A Magyar Nyelv Szótárának munkálataival őt és Fogarasi Jánost bízta meg. Áz 1848 márciusi események az amúgy is dinasztia-ellenes Czuczor Gergelyt Riad ó c. versének megírására ihlették: (Teljes szövegét 1. az l.sz. iratban.) Nem kell zsarnok király! csatára magyarok, Fejére vészhalál, ki reánk agyarog. Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk, Mi sárgafekete lelkébe tőrt verünk, A versszakonként visszatérő felszólítás: "Szabad népek valánk, s azok legyünk." Tóth Dezső így ír a Riadóról:"Petőfi harci dalai mellett, de azokat megelőzve, az egész szabadságharc legélesebb, legszókimondóbb és legfenyegetőbb csatadala, nem pusztán harci riadó, de politikai is, Petőfire emlékeztető plebejus ingerületű, zsarnok ellenes támadás is, amely meghaladta vagy legalábbis megelőzte a liberális eredetű forradalmiságot, a függetlenségi harcban tanúsított elvi következetességet. Maga Bajza, a Kossuth Hírlapja szerkesztője is sokallta merészségét s halogatva, csak Czuczor unszolására közölte 1848.dec.21 -én., .amikor Windischgrátz a főváros felé közeledett." (ItK. 1960. 649.1.)
