Náday Károly–Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága (A MTAK közleményei 14. Budapest, 1984

Sáfrán Györgyi: Kufsteini történeti kutatások

24 jegyzete k c. írása, melyet eredetileg Michelet francia történetírónak készített, aki Teleki Blankáról könyvet tervezett, de közbejött halála miatt már nem írhatta meg. A Kufsteini jegyzeteke t utóbb P.Szathmáry Károly adta ki, de gondosan kihagyott belőle mindent, ami — a kiegyezés utáni időkben — kompromittálónak számított. Az eredeti szöveg megmaradt töredékeit a nagybányai Tartományi Múzeumba őrzik. Mikrofilmjéről a P.Szathmáry által kihagyott részeket is közölhettem. Náday Károly érdeme, hogy Teleki Blanka és Lővei Klára elítéltetésének kö­rülményei, fogságuk története ma már német nyelven is olvasható. Rájuk vonatko­zó önálló kutatásai is eredménnyel jártak. Az eddig ismert anyagokat — osztrák le­véltárakból — több eddig ismeretlen dokumentummal egészítette ki. Ezek közé tar­tozik Teleki Blanka sógornőjének a császárhoz intézett kérvénye. Teleki Miksáné Cooq Jacqueline beadványa 1854. február 9-én kelt. Benne elsősorban "szerencsét­len sógornője borzasztó helyzetének" könnyítéséért esedezett. Kérte, hogy a család­jától eddig fűtésre, mosásra, élelemre engedélyzett havi 50 Ft-t továbbra is meg­kaphassa, mert "az utóbbi hónapokban ezt a kedvezményt is megvonták" ...naponta "10 kr. és egy adag komisz kenyéren kell élnie...levegőre sohasem mehet, kivéve, ha az orvos betegség esetén mozgást engedélyez neki, nem foglalkozhat sem kézi­munkával, sem olvasással." Kérte továbbá, hogy sógornőjét havonta egyszer meg­látogathassa. A kérvényt — Náday Károly kutatásai szerint — miniszteri konferen­cián tárgyalták. Mivel Teleki Blankát "nagy veszélyessége miatt" kegyelemre nem javasolták, csak az anyagi támogatást engedélyezték. A rendszeres látogatást is megtagadták, sógornőjének csupán egyszeri, egy órás látogatást engedélyeztek ez év májusában. Náday idéz egy fent maradt hivatalos levelet is, melynek írója felette­sének azt ígéri, gondja lesz Teleki Miksáné "ellenőrzésére és Kufsteinből való mi­előbbi eltávolítására." Náday közli továbbá a jóindulatú várparancsnok, Mercandin minősítéseit a két fogolynőről az 1854-56-os évekből. Teleki Blankáról mindig meg­említi, hogy "zárkózott" s hogy "sorsába belenyugodott". Lővei Klára legfőbb jel­lemzői: "csöndes, engedelmes". A jelentések zárómondata mindkettőjüknél: "Ke­gyelemre ajánlva." Ennek ellenére: Lővei Klára kitöltötte öt éves fogságát, míg Teleki Blanka 1857-ben csak általános kegyelemmel szabadult, akkor már Laibach­ból, ahova időközben átszállították. 7. Rózsa Sándor a kufsteini várban Sándor Rózsa in der Festung Kufstein. Megjelent: Tiroler Heimatblatter, 1976/3. füzet. Rózsa Sándor, a "betyár" az 1859-1865-ös években raboskodott a kufsteini vár­ban. Szegeden született 1813-ban, nincstelen családból, semmiféle iskolát nem vég­zett. Pályáját mint pásztor, illetve csikósbojtár kezdte, így lett kiváló lovas. Elő­ször huszonhárom éves korában ítélték el, megszökött. 1848-ban Kossuthtól kért kegyelmet, aki felszólította, kötelezze el magát a becsületes életre s embereivel vegyen részt a szabadságharcban. A feltételeket Jókai közvetítette. Rózsa Sándor 150 emberével bekapcsolódott a délvidéki harcokba. Vetter tábornok szerint egyik csatában egymaga tizenkét embert ütött agyon. Amikor azonban a harc befejeződött, társaival rabolni kezdtek, ezért eltávolították őket a seregből. 1857-ben Rózsa Sán­dort egyik tanyán leütötték és átadták a hatóságnak. 1859-ben halálra ítélték, majd

Next

/
Thumbnails
Contents