Náday Károly–Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága (A MTAK közleményei 14. Budapest, 1984

Sáfrán Györgyi: Kufsteini történeti kutatások

25 kegyelemmel életfogytiglani fogságra. Ekkor került Kufsteinba. Bár itt írásbeli feljegyzések eddig még nem kerültek elő róla, szóbeli hagyományok, képek, tárgyak ma is őrzik emlékét. Mint fogollyal meg lehetettek vele elégedve, mert apró tárgyak készítését engedélyezték neki. Lószőrből kis gyűrűket font és feltehetően szivarnak való dobozokat készített: komisz kenyerét megrágta s rákente a dobozra, majd ebbe a ragacsba szalmaszálakat nyomott. Minta szerint így alakította ki a salzburgi fejedelmi gyógykút képét, mint arra a felirat is utal: "RESIDENS BRUNNEN SALZBURG." A ma is meglevő dobozka melletti cédula szerint 1865-ben ilyenekkel ajándékozta meg a helyőrség parancsnokát, a törzsfoglárt, valamint annak leányát. Hogy Rózsa Sándor a sovány étkezési viszonyok ellenére is megőrizte erejét, erről is szól a szájhagyomány. Egyik fegyenc társa kérdezte, miképp tudta ellenfeleit legyőzni? A "miképpent" láncai ellenére is ágy mutatta be, hogy többé senki sem volt kiváncsi rá. Utóbb Kufsteinből Theresienstadtba helyezték át. A kiegyezés után kegyelemben részesült, de mivel újból mint rablóvezér tűnt fel, életfogytiglani fogságra ítélték. A szamosújvári börtönben halt meg 18 78-ban 65 éves korában. Képe a kufsteini várbörtön 13-as cellájának falán ma is látható: csikós ruhában, bilincsben fekszik a priccsen. Az eredeti kép egy Baier nevü katonától származott, aki a múlt század 80-as éveiben festette, mikor alakulatával átmeneti szálláson volt a kufsteini várban, ő maga Rózsa Sándor egykori cellájában. A kép utóbb tönkremenőben volt, amikor 1915-ben a magyar származású László főhadnagy felhívta rá alezredese, Hans Weiskopf figyelmét, akit érdekeltek a helyi történeti hagyományok s így ő bízta meg Stanislau Gruber (1867-1931) festőt, restaurálja a képet. Az eredetin már nem lehetett segíteni. A vár levéltárában meglevő levelezőlapnyi fényképről a szakember hű olajmásolatot készített. 8. Von A

msberg, Georg a kufsteini várban Georg von Amsberg auf der Festung Kufstein. L.: Wissenschaftliche Bibliothek, Hildesheim. Amsberg 1821-ben a Hannover-i királyság Hildesheim nevű városában született, vendéglős szülőktől. 1839-től önkéntesként szolgált az osztrák hadseregben, utoljára hadnagyi rangban, mint a Coburg 8.huszárezred tagja. 1848.október 30-án hangzott el századukban Sulyok főhadnagy felszólítása: "Aki apját és anyját szereti és aki hazáját menteni akarja, az legyen készen és kövesse parancsát" vagyis induljanak Magyarországra. Amsberg is csatlakozott hozzájuk. Utóbb vallomásában így mentette magát; "nem tudtam mitévő legyek. Ingadoztam, de hogy bajtársaim szemében ne legyek gyáva, velük tartottam." (A magyarok ügye mellett azonban 1849. április 14. után is önként kitartott.) Galícián keresztül igyekeztek Magyarországra. Közben Amsberg kolerát kapott, majd egy kisebb különítménnyel az osztrákok fogságába esett, ahonnan azonban a lengyelek megszöktették, s elkísérték a magyar határig. 1848.november 26-án ért Pestre. Felgyógyulása után Debrecenben osztrák kémként elfogták, de Kossuth parancsára szabadon engedték. Harcolt a cári csapatok ellen, a nagyszebeni csata után akkor már mint őrnagyot Görgey 2-od osztályú érdemrenddel tüntette ki. A szabadságharc bukásakor, amikor a fővezér már Arad felé tartott, Amsberg Nagyváradon volt s onnan, hogy ne az osztrákok kezébe jusson, Lembergbe igyekezett, ahol jő emberei voltak; segítségükkel szeretett volna szülő-