Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)

2. Az Akadémiai Könyvtár 1973. évi periodikum-forgalma a használt anyag nézőpontjából

78 Az imént bemutatott táblázat adataiból a két vizsgált időszak kurrens külföldi periodikum-használatára vonatkozóan jelentős következtetésekre juthatunk: A keresettségi indexanyag egybevetése azt igazolja, amit már sokszor és sokfelé hangoztattunk, hogy az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum-állománya rendkívül széles spektrumban kihasznált anyag. Ezt tapasztaltuk 1966-ban és 1973-ra ez a tendencia tovább erősödött, amit leginkább az igazol, hogy a szakok 75 %-ában, számszerint 42 szak esetében kisebb-nagyobb mértékben növekedett a keresettségi index 1966-hoz képest. 9 szak esetében nem volt jelentős változás és mindössze 4 szak esetében tapasztaltunk jelentősebb csökkenést. Érdekes jelenség, hogy a csökkenés humán szakterületeken mutatkozik kizárólag: az irodalom szak esetében 10% , a művelődéstörténetnél 9 % , a humán tudományok körében 7 % , míg a régészet esetében 4,25 %-kalcsökkent a szakperiodikumainakkihasználtsága. Míg 1966-ban 9 volt azon szakterületek száma, ahol 50 % vagy ennél magasabb volt a kihasználtság, 1973-ra 21-re növekedett ezek száma. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az Akadémiai Könyvtár állománya országos viszonylatban is egyike a legnagyobbaknak, akkor az itt tapasztalható 20-30 %-os kihasználtsági értékeket másképp kell értékelnünk, mint egy olyan szakkönyvtár kihasználtsági eredményeit, amely kisszámú kutatógárda számára élesen meghatározott tematikájú periodikum-anyagot gyűjt. A nálunk jelentkező 20-30 % -os értékeket is éppolyan jelentős kihasználtságnak kell tekintenünk, mintegy lényegesen kisebb állományú, leszííkített gyűjtőkörű szakkönyvtár esetleg sokkalta magasabb szakonkénti kihasználtságát. Az Akadémiai Könyvtár sokszor szinte egyetlen szakon belül annyi folyóirattal rendelkezik, ami megközelíti egy kisebb szakkönyvtár adott szakterületének teljes anyagát, legalábbis mennyiségileg, j'óllehet ha az adott szakon belüli anyag értéke, szakmai színvonala egyenletességében esetleg alatta marad is az illetékes szakkönyvtárénak. Ha szóban forgó kihasználtsági értékeket reális megvilágításba helyezzük, akkor azt is láthatjuk, hogy ezek a könyvtár gyűjtőköri meghatározottsága alapján korántsem egyértelműek, mivel a periodikum-állomány használtságának a gyűjtőkörrel nem mindig egybevágó, de ugyanakkor mégis pozitívnak mondható tendenciái vannak.Más szóval a legmagasabb keresettségi indexet elérő szakterületek között 50-50 % -os a humán- illetve a természettudományok aránya. Ez azt igazolja, hogy sok természettudományi (tehát nem kifejezetten profilunkba vágó) területen a csere útján történő periodikum-szerzeményezés — az aktuális kultúrpolitika követelményei által meghatározott lehetőségein belül — mindenkor törekedett arra, hogy egy-egy adott szakterület alapvető periodikum-anyagát beszerezze. 1968/1969 folyamán az Akadémiai Könyvtár felülvizsgálta kiadványcsere -tevékenységét s ennek eredményeképp — főleg profiltisztítási szándékkal — 1257 periodikum kurrens beérkezése megszűnt. Ez a ténykedés — mint ahogy ez közvetve a 29. táblázat anyagából is kitűnik — , kurrens külföldi folyóiratállományunk szakmegoszlási struktúrájában jelentős változásokat eredményezett. 41, zömében profilidegen szakterületen 3, 34 % -tói 68, 79 % -ig terjedő határok között csökkent a kurrens külföldi periodikumok aránya. 14 volt azon szakterületek száma, ahol 1966-. hoz viszonyítva 50 % -nál nagyobb mérvű volt ez a csökkentés. Ez a szakfolyóiratanyag csak számbelileg lett kisebb, információs értékét tekintve erősödött, amit az