Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)
2. Az Akadémiai Könyvtár 1973. évi periodikum-forgalma a használt anyag nézőpontjából
68 Ha a 25. táblázat címanyagát egybevetjük az 1966-ban végzett vizsgálat eredményeivel (BUkyné 1971, 60-61. p.) megállapíthatjuk, hogy az akkor legtöbb alkalommal használt periodikumnak csak 61 % -a tartozik 1973-ban is a legtöbb alkalommal igényelt folyóiratok sorába. Míg 1966-ban a sok olvasó által helyben olvasott periodikumok csak 33 esetben (44%) estek egybe a helyben legtöbb alkalommal használt periodikumokkal, addig 1973-ban 42 folyóiratnál (38, 5%) 1 1 volt tapasztalható ez az egyezés. Érdekes jelenség hogy a legtöbb személy által helyben olvasott periodikum-anyagnak 1966-ban és 1973-ban is csak mintegy 40 % -a egyezett meg a legtöbb alkalommal használt periodikumokkal. Az 1966. évi használatot elemző dolgozatomban a következő észrevételt tettem: "A sok olvasó által használt, valamint az imént bemutatott sokszor használt periodikumok jegyzékeiből összeállítható lenne (leszámítva a pusztán közművelődési-szórakozási célzattal olvasott néhány folyóiratot) egy olyan periodikum-bázis, amely olvasóink számára 1966-ban a legalapvetőbb információs forráshalmazatot képezte. Már csak tudományszervezési szempontból is érdekes lenne e periodikum-bázis évenkénti változásait nyomon követni." (BUkyné 1971, 61-62.p.) Az 1973ra vonatkozó jelen használatelemzés lehetővé tette a leghasználtabb periodikumok két időpontban nyert listáinak egybevetését. Mindössze 26 olyan folyóiratot regisztráltunk, amelyet 1966-ban és 1973-ban is tíznél több olvasó 25-nél több alkalommal használt. A 26 periodikumból 19 kurrens magyar, 5 kurrens külföldi, (Language. Le Monde, Nature, Proceedings of the National Academy U.S. A., Science) és 2 régi magyar. Ez a 26 folyóirat alig több mint egy % -a az összes helyben olvasott anyagnak, s mint ilyen elenyésző hányad, nem alkalmas arra — az állandósága ellenére sem —, hogy információs alapforrásnak tekintsük. Az információs alapforrásul szolgáló periodikum-címanyag felderítésének célját mégsem kell elvetnünk, csak a célhoz vezető eljárást kell módosítanunk: a konkrét adatok hatására tényként kell elfogadnunk ugyanis azt, hogy nem okvetlenül a kiugróan sok személy vagy intézmény által használt, illetve kiugróan sok alkalommal igényelt periodikumok együttese képezi ezt a bizonyos alap információs bázist. Az egyes szakterületek kutatói számára a legnagyobb szakmai értékű folyóiratok tudniillik — az ilyen, bizonyos fokig mechanikus gyakorisági sorrendezésben — valójában a közepes gyakorisággal igénybe vett folyóiratok körében találhatók. Egy olyan szakkönyvtár, amelyet csaknem kizárólag az illető szakterület kutatói használnak e használat rendszeres felmérésével birtokába juthat a szakmán belül hic et nunc leghasználatosabb periodikumok jegyzékének, melyek egyúttal a szakterület számára az alap információs bázist képezik (Borsy 1979, Goehlert 1978, Marton 1976). Egy olyan tudományos nagykönyvtárban azonban, mint az Akadémiai Könyvtár, egy adott szak kutatóinak olvasását az ezzel határos tudományok kutatóinak szakirodalmi igényei, illetve az ún. interdiszciplináris területek művelőinek ugyanezen igényei keresztezik, s ez utóbbi (kiegészítő, tájékozodó, módszerbeli analógiákat kereső) szakirodalom használat sokkal inkább ki van téve a tudományos divat, az individuális érdeklődés változásainak. Ez a körülmény az egyes szakterületek alapvető periodikum-bázisának az itt folyó használatra építő megállapítását többé-kevésbé megbízhatatlanná teszi. A 25. táblázattal kapcsolatos számos további értékelésünk már nem pusztán állománykihasználtsági vonatkozású, mivel ezen a ponton a periodikum-használat
