Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Előszó

6 Kiváncsian figyeltem írásait. Halálának 11. évfordulóján cikket írtam, 20 éves évfordulóján a rádióban emlékeztem róla. 1948-ban pedig, halálának 30 éves évfordulóján a Kisfaludy Társaságban s az akkor még működő két másik irodalmi társaságban és a Kaffka Margit Leányotthonban tartottam róla előadást: majd pedig a Kaffka Margit nevét felvevő XI. kerületi gimnázium névadó ünnepségén és Falu Tamás, valamint a KISZ szervezet felkérésére az őcsai Bolyai János gimnáziumban. Első irodalmi székfoglalómat is Kaffka Margitról tartottam a régi Képviselőházban, az egyetemi Aurora-kör első nőtagjaként. Cikkeim jelentek meg róla és mint az induló Magyar Nemzet munkatársa, hallgattam kortársai és rokonai viszszaemlékezéseit. Jártam a városokban, utcákban, szobákban, ahol élt. Ott, ahol órákig álldogált tétlenül az ablak előtt, s ha kérdezték: "Mit bámulsz ott olyan sokáig?", — elhallgatva nyugtalanságát, azt felelte: "Nézem, hogy az ablak, milyen karáncos." — A kifejezés olyan furcsa volt, hogy sokáig megmaradt az emlékezőkben. — Nekem ezt féltestvére, Almásy Sári mondta el, de olvastam Dénes Sándor szatmári viszszaemlékezésében is.[3] Önmaga is sokat ír ifjúkoráról, életéről. De az irodalomtörténész nem a regényekből veszi át az életrajzi adatokat, hanem a kutató munkája során feltárt valóságot közli. Ezeknek az általam felkutatott, összegyűjtött és általam már feldolgozott életrajzi dokumentumoknak nagy részét azért adtam az MTA Könyvtára Kézirattárának, hogy sok éves irodalomtörténeti kutató munkám eredménye méltó helyen kerüljön megőrzésre. Azok a vallomások, melyeket a visszanézőktől kaptam, egy könyvet megtöltenének és azok a képek, amelyek hirtelen odavetett finom vonalakkal, vagy nagyon is kemény, reális visszaverődésekkel világítják meg ezt az arcot, magukban is érdekesebbek minden irodalomtörténeti "dokumentum"-nál. Szól itt Bölöni György, aki egy időben szoros baráti társaságához tartozott 8 aki erre emlékezve, így dedikálta Kaffka Margit legjobb barátnőjének Az igazi Ady c. könyvét: "Guttmann Leonienak[4] a Kaffka Margitos délutánok emlékeül. Páris, 1934. dec. 15.", s akinek felesége "Itóka": Marchisiu Ottilia[5] , annak a görögkeleti pópának volt leánya, aki a Kaffkáék szomszédja volt Nagykárolyban. Megszólal benne barátnője Herrer Cézárné[6] , egyik féltestvére, késői sógornője: Bauer Hildát7] , Kaffka Péter[8] , legjobb barátnője Guttmann Leonie, akit anynyi novellában és az Állomásokban is megörökített. Életrajzírója: egy bencés pap, egy festőművész, Erdős Renée, Papp Viktort9] , Héczey Erzsébet[10] és még sokan mások. így indultam nyomába bejárt élete útján. Abban az időben, mikor már a sárga csillag viselése kötelező volt, öt barátnője, — akinek már előzőleg én voltam vendége — és két rokona gyűlt össze nálunk. (Ezek közül csak a két rokonán nem volt sárga csillag.) — Ott volt Nemes EmilnéSeidler Madi[ll] , Zalai Béláné-Máthé Olgát 12] , Schilling Oszkárné-Bauer Hilda, Guttmann Leonie és még egy barátnője, Madarassy Istvánné-Nemestőthy Szabó Hedvig[13] és Kaffka Margit féltestvére: Almásy Sári. Mindenki elmondta kapcsolatát Kaffka Margittal és elhozták írásos emlékeiket a majdani Kaffka-könyv számára.