Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
82 "Lakása elé érve el akarok búcsúzni. Ő, az o kedves félszeg ravaszságával mondja: — Nem lehet, fiókám, a mai egész bevásárlás érted volt, most csak nem dobhatom ki az utcára, velem kell ebédelned." "szobalánya meglehetős jó ebédet készített. Az alatt volt alkalmam élvezni a lakás inkább viharos jellegű ethnográfiáját. Szegény Margit, az ízlést nem az ő szakmájának osztotta be az Atyaisten. Ebéd után több versét olvasta fel, köztük egy-két egészen szépet." "Ezen a nyáron Margit körüláramlott forró barátságával. Pedig én éreztem, hogy nemigen érdemlem meg. Szegény Margit nekem túlságosan irodalom volt, nagyon lelki probléma és harisnyáját is ritkán tudtam nem kéknek látni. "—"De nagyon sajnáltam ezt a tehetséges nőt, akinek mégis ahhoz volt a legtöbb tehetsége, hogy kínozza önmagát,s aki talán minden vonzalmára a férfi felé súlyosan ráfizetett." "A főváros rendezésében különböző tárgyú előadások történtek a Svábhegyen egy kertben, közel a nagyvendéglőhöz." — írta tovább Szabó Dezső. De erre utal az a levél is, amit Papp Viktorhoz írt Kaffka Margit 1913. julius 27-én. HM .11. " Kedves B arátom! Holnap, hétfőn a Svábhegyen valami felolvasást kell tartanom, -*- az a bizonyos fővárosi Ugy, amit Schöpflin is csinált. — A két Lányi leány igérte, hogy kijönnek; s én viszont, hogy gondoskodom gavallérról. Mondanom sem kell azonban, — ez természetes, hogy azért is izenek Magának, mert örömmel látnám viszont. Aladár, Fenyő s még néhányan utána megvacsorálunk nagyon csendesen, — tizenegykor jön vissza az utolsó fogaskerekű, pezsgőtlenség kikötve, udvarolni csak lányoknak szabad. Ha nincs más dolga, nézzen ki. Nekem szemüveget kell tennem, ami szörnyen csúnyává tesz, — de lássa nem vagyok hiu. Viszontlátásig Bp. Vasárnap, 1913. jul. 27. Kaffka Margit" Harmadik oldalon keresztbe írva: "Félhatkor nagyon pontosa n indul a fogaskerekű, — akkor megyünk mind. (Város útnál kiszállni, —kertészeti székesfőv.) iskolaudvara illetve kertje." "Margitot is felkérték egy ilyen előadásra, — írja Szabó Dezső — ki Weininger: Geschlecht und charakter című művét választotta témának. Engem az azelőtti héten mindennap háromszor esketett meg, hogy elmegyek az előadásra. De azért a kitűzött délután már két órakor értem jött, hogy magával vigyen." — "Meglehetősen szép közönség volt, általában a középosztály legműveltebb köréből, a Nyugat vezérkarából is többen. Szegény drága jó Margit! Finom, mély és lelki-bonyolult akart lenni és olyan értelmetlen sületlenségeket zilált elő, hogy a
