Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

81 Egy furcsa és izgató levél várt itt; az a leány, akiről Mária mintázódott, írta. Azt mondja, — ideges kényszerképzete most, hogy ez a törvényszerű vég és neki is öngyilkosnak kellett volna lenni. Furcsa ez! írtam neki hosszút és kijózanítót. Felelősséges mesterség ez végeredményben! Az express-levél Xandrintól jött Herrernétől; vacsorára hívtak nagyon sziik baráti körbe ő és mégvalaki. Igy elmulasztottam. A volt férjem úgy látom, megelégelte a gyermekdajkálást két héten át. Nem hiszem, hogy a mármarosi utam alatt is vállalná. Egy zsebkése hegyét elgörbítette neki a kis fiam; ezért komolyan megharagudott rá. — Majd talán magammal viszem Lacót. Isten veletek. Bárcsak írnátok vagy egyszer. Leonieval együtt várjuk és örvendjük Erzsébetet; bár néha féltjük Pesttől. Antóniám, nem tudom, nem fogok-e hozzád küldeni egyszer valamit a B.H. számára. Ezerszer üdvözöllek, köszöntelek és ölellek mindkettőtöket. Budapest, 1913. jul. 1. Kaffka Margittok. Köszöntöm Evelinát, Luttor főtisztelendőt, Mickét. (Ilyen sorrendben következnek a szivemben is.) — Mg." * 1913. Ebben az évben fejlődik a Szabó Dezső-szerelem is. Mert azért megpróbál élni és helyet teremteni magának az életben, mint aszszony is. "Istenem, — hisz csak egy kicsi-kicsi felejtkezést akarnék! — Mert felégtek mögöttem a hidak és odaát maradt mindenem nékem. —" írja Utolszor a lyrán c. kötetében: Hiábavaló... Szabó Dezső[82] önéletrajzában így emlékszik erre az időre: " ki akartam menni a farkasréti temetőbe. Alig fordulok be a Márvány utcába, nekem botlik Kaffka Margit, ki akkor a Márvány utca 29. szám alatt lakott, jobbra a kaputól egy kétszobás lakásban. Nagyon megörültünk egymásnak. Én Margitot egész jó testvéri szeretettel szerettem, melyben mindig volt valami halvány sajnálkozás is. Igaz, hogy ez Margitnak nem volt öröm, ha néha észrevette. Most a Központi Vásárcsarnokba ment bevásárolni ebédre, és engem is magával csalt. Igazat megvallva: az ő ebéd-szükségleteit a Krisztina téren is paradicsomi bőségben beszerezhette volna, de a Margit logikája legtöbbször hasonlított a Gondviselés utjaihoz: kifürkészhetetlen volt. Én mindig mindenféle vásárt szerettem és szívesen mentem vele. Margit lubickolt áradó szavaiban, én meg nagy kádnak éreztem magamat egy záportól fuldokló csatorna alatt. A csarnokban kedvemért jól szétténferegtünk. Margit pedig szokatlan bőségben vásárolt." ''Margit kért, hogy kísérjem vissza hazáig, és hogy gyalog menjünk, mert így jobban lehet beszélgetni. Bár a "beszél" igét itt nem helyes képzővel látta el, mert szüntelenül ő beszélt, ami nekem jó pihenés volt."