Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

71 napokon pedig a legteljeseb

b magány. Tán munka ! "Valahogyan el fogja intézni egyedül, — rosszul, de elintézi. Magára hagyom!" Igaza volt barátom, már elintéztem. —Igaz, tegnap, csütörtökön volt nálam két kedves, boldog ember. Lássa, — pároka

t hétköznap is szívesen látok. Somlyóékhoz elmegy, - ezt vártam, így szeretem. A Munkácsy-utcában laknak, —a számot nem tudom így,de 17-0

4 telefonszám alatt biztosat; 's az elmenésre formásabb alkalmat talál. — Lássa, lássa, maga kisgyerek! — Hát nem lett volna furcsa, zavaró, félremagyarázható rossz ötlet, ha maga baráti áldozatból vele

m megy be valahová s velem jön el; s valaki esetleg már ott van vagy még ottmarad? Nem jó az am- asszonyok biztonságérzetét próbára tenni. A barátság nem kiván ilyen donkihótei, oktalan áldozatokat. — Miért zavarjuk, keresztezzük két lénynek vagy két szép összelángolásnak vagy összeérésnek egymáshoz való útját? Az élet úgyis zavar, keresztez és forgat majd; mi Látó

k legalább lássunk tisztán és üljünk le az ut mentén bólintani

. Egyszer megélt egy becsületes és nem-okos vámpírról, aki az ernyedt ujjait végül kihuLaa szivekből és álmokból és alélva lezuhan a magasból. — Hátha egykicsit nem igy. Hátha kirántja egyszer a fegyvertelen és vértelen ujjakat és csendesen, eltűnődve lelépked a létrafokokon és továbbmegy a homályban. Mert közben — csak ugy, — eszébejutott, hogy tulajdonkép semmi keresnivalója nincs tetőn és ormokon. Isten vele, barátom! írtak-e valaha becsületesebb két levelet, mint a maga mai levele s ez az enyim? Jól mulasson szombaton, — jól mulassanak! "Legőszintébb "asszony" -barátja. 4 félív papír hosszában kettévágva. Kézírás. Erre a barátságra utal a következő dátumtalan levél is. HM. 10. "Kedves Viktor! Novellairás közben hadd jegyzek fel ide magának egykét illemszabályt az illem határán túlról

, — mert a barátság kell, hogy tul legyen ezen a határon. Vagy mondjuk, külön szabályai vannak. Első köztük talán a könnyedség. Egyáltalában nem feledtem el, hogy Maga ma hozzám Ígérkezett; főtt gyümölccsel, meleg szobával és igaz baráti örömmel egyformán gondoltam a jöttére. Épazért siettem a rossz novellámmai, hogy aztán kedvünkre elbeszélgethessünk. Későn keltem, jóval tiz után, mert éjszaka is csináltam a regényt; s holnapra, szombatra Schöpflinhez kellett- vinnem egy novellát, mert két korona az összvagyonom. Maga tudja; Daudet-módra szoktam nekiülni, hálőköntösben, épen csak mosakodva, de meg sem fésülködve. Csakugyan tisztelem annyira, hogy igy nem fogadhattam, (másfélórával hamarabb jött a jelzettnél) — de öt perc alatt elkészültem volna. Mikor telefonált, már régen a novella mellett ültem megint. A barátságra visszatérve; azt hiszem az egyetlen lehetősége, hogy mindenki szóról-szóra vegye és higyje amit a másik mond. Tehát én va-