Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
72 lóba n mérgelődtem az első percben, hogy még nem vagyok kész, de valóba n azt akartam volna, hogy akkor már olvassa át inkább a novellám addig, valóba n szívesen láttam magát s a novellámból valóba n nem hiányzott több másfél oldalnál, ami félórás munka, — a távozása után 9-től féltízig. Én nem illedelmeskedem és nem kertelek Magával szemben. Azt hittem mostanig, hogy ezzel lehet legjobban megtisztelni egyik embernek a másikat. Ami a továbbiakat illeti, Maga ismeri, Viktor az én mostani elhelyezkedésem a világban és tudja, — hogy nekem ma egy ember sem elég fontos arra, hogy a távozása veszteség legyen; — de senkisem elég kevés, hogy a barátságtalan viselkedése ellenére is ne érezzek iránta változatlan rokonszenvet és szeretet, ha eddig így voltam hangolva iránta. Különben a tett magában hordja büntetését. Tiz perccel az elmenetele után egy bájos, szőke, leányismerősöm állított be zöld bársonyban. Akkor csakugyan haragudtam magára, hogy nincs itt. És ezt a rossz novellát mennyire szerettem volna, ha elolvassa! De hát mindegy, — minthogy minden mindegy. Rossz dolog volna, ha már nem tudnánk lehangolt perceket okozni egymásnak! Szeretettel köszönti Pénteken este. K. Margit U.I. Kedves Viktor, tegnap szórakozottságból valami más firkálást regényvázlatot küldtem el magának a fenti sorok helyett. Ma ezt megleltem. Bosszúságomban is nevetnem kell és humoros oldaláról felfogni a dolgot. Kérem tegye maga is azt; és a regényvázlatot dobja tűzbe. Kedves jó barátom, lássa, — egészen bolond nem vagyok még, de veszedelmesen ideges. Schöpflint megkértem, szolgáltasson erre nézve adatokat Magának. Margit. (Vasárnap este!)" 2 fél ivpapír, kézírással. Megkérdeztem Papp Viktort is, aki így beszélt életének erről az idejéről és Kaffka Margitról. Papp Viktor: — Sajnálom, hogy nem szólt előbb. Már a Nemzeti Múzeumnak adtam át a Kaffka Margittal váltott leveleket. Talán 8 darab tőle. Abból kiderül, hogy milyen kapcsolatban voltunk. Papp Viktorné:[68] A barátnőd volt, mondd csak ki nyugodtan, tudta azt az egész világ. Papp Viktor. — A Színek és évek—en dolgozott abban az időben. Ott írta a Márvány utcai lakásában. Egy ív papírt féloldalára, illetve az oldalt hosszában felére hajtva — írt, s ha egyik napról a másikra odamentem, az egész szoba tele volt Színek és évek-kel. Ha egy papírszelet megtelt, lesodorta és írt tovább. Rettentően rendetlen volt.
