Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
38 Szabó Dezsőnek szertelen és olykor szélsőségesen gunyoros hangja mellett is, sok igaza van abban, amit mond, Kaffka Margit fiatalkori leveleiből ismerjük ifjúságát, mely tele volt eleven erővel, friss várakozással az élet és vággyal a szerelem után. Sorsának sok kudarca azonban éberré és önmaga védelmében állandóan élesen figyelővé józanította. Erre a hideg látásra, már fiatalkorában is megvolt benne a hajlam. Kaffka Margitnak a Nyugathoz való kapcsolódásáról Bölöni[39] közöl könyvében egy 1916-ból való kiadatlan Kaffka cikket, melyben a dolgokat kissé átalakítva, ezt írja: » —"vidéki lány voltam, alig sejtve arról, hogy "író" szeretnék vagy akarnék lenni. A mai "Nyugat" (akkor egy "Magyar Géniusz" nevű kis újság) szerkesztői megtalálták a szerkesztőség fiókjában néhány versemet, melyek közül a lap előbbi szerkesztője (akitől azt átvették) kizárólag a magyaros, paraszto s tárgyuakat közölte, mikor iskolatársnőim a Ill/a évfolyam közdics vágyából titokban beküldték őket, hogy születésnapi ajándékul és meglepetésül nyomtatva olvashassam a nevem s a IH/bések "pukkadjanak". « — (Ennek azonban nyoma sincs ifjúkori levelezésében!) — "A nem parasztosak (elég rosszacskák bizony azok is) ott maradtak s a mai "Nyugat" szerkesztői fejlődésképesnek gondolták belőlük a fiatal kezdő tehetségét, közölték a verseket, írtak nekem a távolból, bíztattak, kedvet csináltak és bátorságot. S a lapjuk megszűnvén, évek múlva új alakításakor, ismét meghívtak." — "-azóta velük dolgozom." — "A Nyugat íróinak irodalmi tevékenységét legtöbbre értékelem, a ma legjobbjait számítom köztük s büszke vagyok, hogy velük egy lapban dolgozom." A Nyugatosok közül kerültek ki barátai is. Sőt itt érte el egy másik szerelem, melynek főhőse Osvát Ernő[40], a Nyugat főszerkesztője volt. Ez évek gyötrődését jelentette Kaffka Margitnak: mindent adott és semmit sem kapott érte! Az úgynevezett "szerelem" csak 1-2 hónapig tartott, aztán a férfi apró kis flörtjei következtek, majd a szakítás és a szenvedés, amíg nehezen kivergődött belőle. Herrer Cézárné mondta el nekem, hogy ő akkor Rákospalotán lakott. — "Látod, — mondta neki Kaffka Margit — nem tudok hozzád menni, mert ott sétáltunk együtt az erdő szélén és nem bírok még arra járni." — Osvátot is a Szúnyog-sziget re vitte. Szabó Dezső Életeim c. önéletrajzában elmondja a következőket:[41] "A rendes Nyugat társasággal a "Bristol" előtt ültünk. Mikor már a János hegyhez közel vitorlázott a nap, elköszöntem, hogy naplemente előtt még kilélegezzem magam a Gellérthegyen. Margit velem jött. Amikor közel értünk a Ferenc József-hídhoz, éppen kikötött egy Újpestre járatos hajó. Margit sajátos, mohó könyörgéssel kért, hogy szálljunk fel és menjünk Újpestre. Két perc múlva már úsztunk is felfelé a vizén." —"Margitnak a hajózás rákékült a harisnyájára és megint csurgott belőle a lelki probléma.— Margit beszélt, beszélt és a víz folyt." "Már este volt, mikor megérkeztünk az összekötő híd újpesti hídfőjéhez. Közvetlenül a hídfőnél egy halászcsárda volt, bementünk vacsorázni. A tágas udvaron elég sok vendég volt, egyik szögletben egy nagyobb társaság szociáldemokrata munkás ült. A vacsora alatt Margit hallgatag lett, de különös izgalmat vettem észre benne. Vacsora közben egy kis virágárus lány asztalunkhoz jött, és egy csokor vi-