Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
37 sát viharosan, néha a kínos feltűnésig növelte öltözködése. Nem ismertem nőt,sem cselédet, sem hercegnőt, aki annyira ellent tudott állani annak a természetes női ösztönnek, hogy némi ízlést mutasson öltözködésében, mint ő. Öltözete állandóan egy vad néger plasztikai muzsika volt, hol minden darab a maga elütő hangjával ordinkálta a maga makacs nótáját, miközben az egymáshoz nem illő színek vad pofozkodása csattogott. Különben ilyen volt a lakása is, ahol olyan néprajzi szegletek voltak, hogy az ember utánuk órákig masszírozhatta magát valamelyik gőzfürdőben. Hihetetlen mértékben nem volt ízlése. És csodálatosan: ez a nő, akinek még a kevésbé sikerült munkái is azt a hatást teszik, hogy egy késő nagy kultúra gyümölcsei: egészen elképesztő arányban műveletlen volt. O, a tanítónő olyan dolgokról nem tudott, melyek a legalsóbb néprétegekben is a közismertség tárgyai. És itt kapjuk meg a kulcsot egész egyéniségéhez. Mert ez a sajátos alkatú nő: nem látott, nem hallott, nem érezte az illatokat, nem ízlelt és hiányos és téves tapintási érzékei voltak" —*— " ez a nő egy abszolút önmagába koncentrált élet volt. írásai szempontjából is csak a gyermekkor és az első ifjúkor a döntő, amikor még frissebb érzékkel s az ifjú szexualitás szétmohóskodó érzékenységével fel tudott valamit szivni a külvilágból. Ez a folyamat nála elég hamar bezárult s azután csak érzést, belső élete fájó vagy örömös meglökéseit tudta felvenni a külvilágból. Ezért legélőbb munkája az, melyben ifjúkorát meséli és ifjúkorában is, nem annyira az érzékszerveivel, hanem inkább az érzéseivel beélt alakokat szerepelteti." — "Ritkán voltak derült és nyugodt órái. Mindig évődött valamin, mindig gyötörte magát valamivel." Fokozta ezt a végzetes adottságot sexualitásának és egyéniségének némely vonása. Dacára: hogy arcában és személyében sok ideg-meglepő volt: annyi férfihívás sem sugárzott ki belőle, mint egy retkes térdű falusi cselédből. Többször tanakodtunk írói társaságban: mi a titka annak, hogy ez a sok vágyú és határozottan érdekes külsejű nő annyira csekély nemi igézetet gyakorol a férfiakra. Kétségtelen, hogy ennek okai, legalább is jó részben belső meghatározottságaiban voltak. Talán neveltetésének szerencsétlen következményeként, szégyelte a benne felgerjedő természetes vágyat. Ezért igyekezett a férfit meggyőzni arról, hogy ő csak lélekkel szeret, neki csak lelki megelégülésre van szüksége, testi megnyilatkozásra csupán a férfi iránti irgalomból szánja rá magát, mert ezek nem örömek neki, inkább áldozat. Hogy ezt a célját elérje, a legalkalmatlanabb helyzetekben végtelenül csurgó filozofálgatásba kezdett, amely egy tavaszi ménlovat is enunchá bénított volna." "Szeretni nagyon tudott: a szláv cseléd, a hívő rajongó részletes szeretetével. De ez a megijesztett élet, szerelmének boldog kibomlását is megrontotta. Életének egy pár szomorú epizódja s gyanakvó és félénk természete nem engedték meg, hogy tudjon hinni a férfiban." "Ha csalódott egy férfiban, ha vetélytársának gyanított egy nőt: halálos, kegyetlen gyűlöletet tartott ellenük." "És ez a sokféleképen megterhelt és elhatárolt nő sok írásában, versben és prózában egyaránt, mégis szép dolgokat tudott adni. És kétségtelen, hogy mindmáig ő női íróink közt a legtehetségesebb."
