Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

36 "Csak asszonyok tudnak ilyen mindent látó kegyetlenséggel szólni mindarról, amin érzelmileg túl vannak, amitol elszakadtak és különösen mindenről, ami aszszonyi dolog." — mondja róla Schöpflin Aladár. Fröchlich olyan rendes, komoly ember volt, aki azt képzelte, hogy lesz majd körülötte egy fiatal asszony, aki rózsaszín pongyolában sétál, reggel szépen terített asztal várja, felvarrja a gombjait, megfoltozza a fehérneműjét, neveli gyermekeit és gyűjt arra, hogy majd egy családi házat vehessenek. De hát nem így történt. Várady Borbély Zsigmondné 137] , aki Herrer Cézárné barátnője volt, — s aki kettőjük életéről "Budai kis ház" címmel regényt is írt —, így mondta el látogatásukat az újpesti lakásban. "Egyszer délfelé kimentünk hozzájuk. Kaffka Margit a konyhában ült egy asztal mellett és írt, ott a konyhaasztalon. Olyan toalettben, amely félig estélyi ruha, félig fürdőruha volt. Lehetetlenül öltözködött! Öt ujja cigányos, borzas hajában. Valami eszébe jutott, felkelt, magára kapott egy ruhafélét és leült megírni. Vasárnap lévén, az ura is otthon volt. Ült a varrógép mellett és gépelt. így éltek. Ezt az életet nem igen bírta egyik sem sokáig. Már eddig is sokan feltették a kérdést. "Mért nem váltok el?" —"Hát nézzétek — mondta Kaffka Margit — ma eltört a kisbalta nyele és megcsinálta. Én nem tudnám megcsinálni." Ez aztán szállóigévé vált barátai között. "No Margit, mi van a kisbaltával?" Pedig — ahogy azt Papp Viktor mondta el nekem — már régen nem éltek együtt. Ekkor már Kaffka Margit a Nyugat kötelékébe tartozott. Ott ismerte meg Szabó Dezsőt, aki így írja le ezt a találkozást önéletrajzában [38]. "Estére a Szabadság kávéházban vártak, mely a Szabadság téren volt. Ott volt Ignotus a feleségével—Kaffka Margit, Laczkó Géza, Kuncz Aladár, Fejér Lipót egyetemi tanár, a fiatal Feleki Géza, ki később a Világ szerkesztője lett és még többen, akikre már nem emlékszem." "Szegény jó Kaffka Margit, kivel később nagy barátságba kerültem, ezen az estén — de később is sokszor — egy rosszul rendezett néprajzi muzeum hatását tette rám. Fején egy kalap rémlett, melyet roppant arányaival láthatólag gyötört, hogy az űr csak három dimenziót bocsát rendelkezésére. A kalap sajátságos középlény volt egy afrikai benszülött falusi ház, egy tigristank, és egy dühbe duzzadt kanpulvka között. Blúza ravatalos fekete, de szoknyája rikító zöld volt. Aztán itt is, ott is holmi néprajzi különlegességek lógtak le róla. Cipői ellenben zord tanítónői, majdnem férficipők voltak. Odaszorítva székéhez egy komoran összecsavart fekete esernyő hallgatott, melyet az éjszaka folyamán időről időre féltő gonddal szorított magához." "Szegény Margit, ki valaha nagyon szerettél és aztán nagyon nem szerettél, rég elpihent vergődő lélek. Kicsi nyugtalanságok és nagy vágyak üldözöttje—" "Margit nem volt szép, de megállító arca volt. Valószínű, hogy mélyen aláárkolt, nagy sötét szemei állították meg az ember pillantását. Ez a két szem, a barna arc mozgalmas vonásai voltak a bozót, hol egy nagyon érzékeny, sokszor nagyon félszeg, nagyon szerető és nagyon gyűlölő, mindig vágyó és soha meg nem elégülő, félénk és sokat szenvedő lélek bujdokolt. Sajátosan meglepő arcának hatá-