Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

35 "a férfi hajlamosabb a megindulásra, mint a nő!")—ő már szavakká józanította a legszebb együtt-tartozásukat is — és a férfi elhűlve olvasta a lapok hasábjain, hogy a mi köztük történt az: novella anyaggá józanult. A festőt azonban ez a látszólagos fölény, — mert hiszen a nő teljesen átadó volt — , a mindenáron felülkerekedni akarás, ez az átélt pillanat lerázása, mélyen sértette. Beszéltem más férfiakkal, akik még akkor is a kivédhetetlen vereség megszégyenítő emlékével gondoltak azokra az intim együttlétekre, amikor egy novella vagy regény szereplőivé váltak, s beszéltem nőkkel, akik — a meghitt barátnői beszélgetések őszinteségében — életük bezárt titkait elmondva, hetek múlva ott olvasták azt egy novellában közhírré téve. így fizetett később az Állomások-ban is azoknak, akik tanúi voltak rövid, de zajos és szomorú irodalmi szerelmének. Igaza van Nietzschének: "Elfelejthetjük a bűnünket, ha más valakinek meggyóntuk, csakhogy az a másvalaki nem felejti el." Ez volt egyik oka kapcsolatuk megszakításának is, erre is gondolva mondta meg neki a festő, hogy nem veszi el feleségül. Pedig akkor már Kaffka Margit válni akart az urától. — így aztán még jobban egyedül maradt. S bár ez a szerelem sok szakítási kísérlettel járt, mégis négy évig tartott. Sőt utórezgéseiben, azután is. 1910. után mindketten Budán laktak. Kaffka Margit a Márvány utca 29-ben, Sassy Attila az Alkotás utca 31-ben, s ha Kaffka Margit elment a ház előtt, a lakásajtó rácsai közé virágot tett be. Pedig hogy küzdött ellene! Már a Lackó c. versben is fogadkozik: "Nem megyek!" — De nem volt aszkézisra teremtve. Olyan erős megkötésekre volt szüksége, amit Bölcsődal c. versében mond: ii Ébren vagy e Isten? Halld meg átkomat az éjszakában! Ha egyszer, csak egyszer még vad álmok után űz Illatlelkek serege, kósza bűbáj, lidérctűz, Vánkosait üresen, hidegedve találjam." De mindezek a fogadások hiábavalónak bizonyultak. A nagyszülei városában még visszatartja a sok családi kapocs, de Pest, — az a szabadság, a lehetőségek földje, ott már nincsenek ilyen gátlásai. —"Az asszonyok szenvedésre vannak teremtve. Ez a sorsuk —" mondja Barbey D'Aurevilly. Örökké éber lénye s makacs akarata: mindig felülmaradni — (hiszen az asszony úgyis mindig másodrendű, akit a férfi mindig kijátszik) — csakis így bírta az életet. Sok baja, vergődése, nyugtalansága volt önmagával. Folyton mást és többet keresett és követelt az élettől. Németh László[36) írta a kor íróiról: " — Karinthy — Humor, Kosztolányi — Finomság, — Ignotus — Szellem •" "Ebben a szereposztásban és színésztoborzásban, mely mindig eleven idők jele: Kaffka Margit az lett, amivé a természet is jelölte: a Nő."