Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

31 — Mikor ismerte meg? — kérdeztem a festőt. — Még házassága kezdetén. Azzal a csillár-feltevéssel kezdődött.!35] Tehát 1905-ben. Fekete, virágos kendője Sassy élete végéig ott függött műtermében. Akárcsak a sírjára került szobron. "Pókháló-szemű asszony", — így nevezte Sassy — fátyolos nézése miatt. — "Semmi írónős nagyképűség nem volt benne", — mondta nekem. — "Semmi prüdéria. Abszolút átadó, felolvadó, tiszta nőies típus, iszonyú férfias energiával párosulva. — Pedig tudott azért játékos kobold is lenni. — "Azért, akit szeretek, szép tudok lenni, még a pórusomat is be tudom szívni." — szokta mondani Kaffka Margit. "Sokszor bosszankodott azon, ha Nietzschét idéztem neki: "Az írónők fejőstehenek, akik a körmüket tintába mártják." — Fröchlich és Kaffka? — kérdeztem. — "Az nem volt szerelem. Fröchlich nagyon derék, kedves ember volt, nagy vadász. Rengeteget tűrt a feleségének! Kaffka Margit hajlott az elhanyagoltságra, nem volt ízlése. Szertelen volt. — Fék nélkül átadó. — Erről a Szúnyog-sziget tudna beszélni. Oda jártunk ki. Ott minden bokor erről a szerelemről szól ma is. (Nem tudta, hogy Kaffka Margit későbbi barátait is oda vitte ki. Ezt igazolja Szabó Dezső: Életeim c. könyvre is.) — Mentünk a Váci utcán és Margit belémkarolt. — Vigyázz: Meglátnak! — mondtam csendesen. — "Ne nézz a szemükbe, akkor olyan, mintha nem látnánk, le lehet tagadni és ők se látnak." — A nőket nem szerette. Mikor a festő annak idején Párizsba készült, Kaffka Margit ott akarta hagyni érte az urát, gyerekét és azt mondta: "Megyek veled." Már a Kaffka Margit könyve is őrzi azt a verset, (a festő is megkapta kéziratban) — amit erről a tervéről irt: Este Sürgette a férfi: "Ugy-e jössz te velem? A nagy csodaváros kapuja kitárva, Ketten suhanunk át utcán, tereken ... Majd ránkborul, tudod, az este bűbája, Majd hull az eső, halk, üde, tavaszi, lágy, És ingerel, szédit, pihenni se hágy, Száz törtszinü fény libeg a vizes uton, Suttogva, zsibongva jő nagy sokaság, Az illatos ködben ezer kusza vágy, Az alkotás üdve is megszáll, oh, tudom, Csak te velem jöjj!"