Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

196 Közben Kaffka odaintette az osztályos nővért, aki a halálos beteg kívánságát sietve tolmácsolta a professzornak. Kaffka Margit enni kért, húst kivánt. Természetesen megengedte. Mikor a nővér a terítékével az ágyhoz ért, felkapta a kést és magába akarta szúrni. Most már nyilvánvaló lett, hogy ilyen módon akart valamiféle eszközhöz jutni, amellyel megrövidítheti mérhetetlen szenvedését. Hihetetlenül erős volt. Injektiót, amellyel fuldoklását enyhíthettük volna, nem engedett adni magának. Ezután a megrenditő jelenet után hagyta, hogy injektiót adjunk, nyugodtabb lett, érezhette, hogy szenvedése úgy sem tart már soká. Magasra polcolt párnáira fektettük, agyongyötört urát újból az ágy szélére ültette, átölelve tartotta, aki szinte érthetetlen rövid idő múlva érezte, hogy az ölelése egyre gyengébb lesz.Meghalt. Fröchlich Laci másnap követte anyját. Bauer Ervin pár hónap múlva megnősült, kitűnő matematikusnőt vett feleségül, teljesítette Kaffka Margit utolsó kívánságát." * Nem ad az élet ingyen semmit. Tudta ezt Kaffka Margit is. Hiszen előre megírta: "Lavina indul, orkán zúg, delirizál az élet. Lásd, szó köztünk maradjon: megmondom mért volt az egész Mert életemben egyszer én: "Boldog vagyok" — azt mondtam." Igy ért véget egy éppen virágbaborult élet, amelynek akkor kellett volna a sok "csonka regény" után édes, érett gyümölcsöt hoznia. * 1918. december 1-én, a beteg Ady Endre helyett Móricz Zsigmond elnökölt az akkor alakuló Vörösmarty-akadémia első ülésén. Az összegyűltek megrendülten hallgatták az elnök első bejelentését egyik tagjuk, Kaffka Margit haláláról. Hatvany Lajos még a temetés előtt lázas cikket írt a Pesti Naplóba. [125] "Nem nyugszom bele. Lázadozom. Nem alázkodom meg. Káromlok. Nem kulcsolom a kezemet össze, hogy imádkozzam, hanem ökölbe szorítom, hogy fenyegessek. Nem érzem a fölöttünk intézkedő sorsnak patetikus nagyságát. Csak a gonoszságát érzem, csak a butaságot. — Kaffka Margitot a háború ölte meg. — zúgták szavai — Kaffka Margit hősi halott." "Hősi halott"... Pedig ő is a béke katonája volt. * 1918. december 3-án temették el, fiával együtt a Farkasréti temetőben. A sírnál Babits Mihály és Móricz Zsigmond mondott búcsúbeszédet. "A bibliai hét szüzek közül való volt, — Vallotta Móricz Zsigmond,[126] —aki olajmécsessel, a lélek fényétől világító lámpással járta az élet utait s amerre járt, tiszta fényt hintett."