Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

129 dig mint mindketten tudjuk és mondjuk régi jő emberek társasága segit a legjobban. Azért nagyon örülünk, hogy Stella is lejön most a napokban, de csak elsejéig maradhat. Viszont igy a másik szoba üresen marad megint a jövő hónapra, úgy hogy igen jó helyetek is volna: egy szoba, amiben van ágy, diván, tükör. Hát csak jöjjetek okvetlen, én Hilda levelét már határozott Ígéretnek veszem Margittal együtt. Amint látjátok most elég jól megvagyunk, Laci itt van most. Még féljeggyel jöhetett, mert csak 22-ikén tölti be tizedik évét és az apja vált neki arcképes igazolványt úgy, hogy ez a dolog is elintéződött most már. Stella csütörtökre jön állítólag. Én magam is jól megvagyok. Dolgozom, talán nem annyit, mint a télen, de fáradtabb is vagyok talán. A Flecktyphus "felfedezésemet" a németek elakarják sajátítani, igy hát most kénytelen voltam továvább dolgozni róla, szerencsére ujabb eredménnyel és most épen közölni fogom, a megírással vagyok épen elfoglalva. 9ikén külömben újólag felülvizsgáltak, de mivel tényleg nem javultam és rosszul nézek ki megint "untauglich" lettem. A bonctermemet épitik most az én adataim szerint, nagyon szép lesz. Más újság nincs, Margit melegen üdvözöl benneteket és igen igen örül jöveteleteknek velem együtt ölel Ervin." A levélben említett Stella — Seidler Ernőné-Müncz Stella. Két nyár c. kötete megjelenik. Ismertette: a.j. Élet. 1916. 30. Wirkmann Imre. A tett 1916. 15. Bit. L. Világ 1916. 155. r.r. Budapesti Szemle, 1916. 168.k. J.S.i, Pester Journal 1916. 201. Barta Lajos Nyugat. 1916. 11. "Leszállni a mélybe, felhozni onnan az emberek által meg nem látott embert és rátenni őt a társadalom szivére, ez szociális mélységet ad az irodalomnak." — írja Barta Lajost 105] "az életnek is pincéjében élő embert ilyen ralisztikusan és ennyi bájban meglátni, így kibontakoztatni, így a maga spektrumának színeiben megfürdetni az áldott és önmagukban megengesztelt tehetségnek lehet csak szerencséje." "Egy boldog író, aki szinte teljesen ki tudja már fejezni magát és az életet." A Budapesti Szemlében r.r. így ír a könyvről: "a kis regény minden inkább, mint keresett, ellenkezőleg — maga a megtestesült realizmus, sőt már egyenesen verizmus, Zola szellemében." "A jellemrajz nem lesz céllá, megmarad eszköznek, az apró fordulatok természetes megértetőjének. —"A kis regény jól is van felépítve,de nincs elég műveszettel kidolgozva.