Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

130 —"S a Két nyár cím? — Ez a cím nem mond semmit és amit mond, roszszul mondja." * Két nyár című kötetét 1916-ban ezzel a dedikációval küldte el Héczey Erzsébetnek: "Héczey Erzsébetnek, pótolhatatlan és meghálálhatatlan emberemnek, kinek büszke és tudatos jósága nélkül rosszabbul élnék és gyöngébben halnék meg. Temesvár, 1916. junius 28. Kaffka Margit." Héczey Erzsébet soknak találta a jóságáról írottakat. Kaffka Margit ezt válaszolja: "Kedves Erzsébet! Meglepett, hogy soknak találtad, amit könyvedbe írtam. Te talán nem tudtad, hogy ama kevesek közül való vagy, akiket szívből kedvelek, akikkel több nekem a világ és akikre lelkileg szükségem van. Ugy látszik, én az ilyesmit nem tudom értelmesen kifejezni. Mióta ismerlek, csak kedvességet, őszinte és nyájas jóságot tapasztaltam tőled; és sajátságosan — tőled nem esett nehezemre viszonzatlanul elfogadni. Én még sohasem nyugtattalak meg egy zilált percedben, sohase derítettem fel egy órádat; te énnekem már sokszor. Nálad mindig raktáron a nyugalom és derű mások számára; hozzád mindig biztosra megy az ember. Vajon remélhetem-é, hogy nekünk, firkáló és egyebet művelő vajákosoknak tán úgy, a személyünktől különválasztott módon sikerül visszaadni egy kicsit ezt a jó ajándékot? Csakis ugy volna igazság, mert a személyünk bizony többnyire zilált, nyugtalanító és élvezhetetlen! Hisz ismered a fajtám, elég néhánnyal volt már közülünk bajod! — Mi, te meg én, eléggé különböző emberek vagyunk olyan dolgokban, melyeket lényegeseknek tartanak az egyéniségre, — de szép és igaz emberséged változatlanul szól hozzám mindig és felüdít, ahányszor — mint a jó kúthoz — hozzámegyek. Fogadd, ime, prózában is ezt a vallomást. Az én kis testi állapotom nem javult, de (legalább észrevehetően) nem is roszszabbodott. A hegyi levegő hatását nem volt módomban kipróbálni az idén. Szeptember elején még feljárok Korányihoz is; mit szól? De szeretném pedig egészségben megérni a békét és egy kicsit rendes életviszonyok között is élni az én kedves, jó emberemmel! — Most a rossz idegállapotomban nagy része van ennek az életnek: egész nap és mindennap egyedül egy ideiglenes, idegenes lakásban; vidéken, amelyet (minden vidéki várost) utálok. Ervin csak este szabad most; ha a takarítónéval vagy a szolgával nem beszélnék néha pár szót, elfelejteném az emberi nyelvet. Vannak vállalt és vállalható, termékeny magányidők, de ez itt nem az. Itt van ni! Már megint panaszkodok! El is búcsúzom, ég veled, kedves Erzsébet, szívből köszöntöm Antóniát. Ölel Kaffka Margitod." A nyári szünidőben, hárman, Lacóval együtt, — akinek most négy hónap a vakációja —, Bártfára utaztak, ahol remekül kipihenték magukat. Visszafelé Miskol-