Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után

47 latokat — visszamenőleges hatállyal — az új bizottság irányítása alá utalták és elrendelték az Acták felfejlesztését is. A megalakulás módozatai konkrétabban azonban csak 1950 tavaszán fogalmazódtak meg. Eszerint "egy kis iroda állítandó fel" a könyvkiadás szervezésére; és áprilisban az egyes személyek kijelölése is megtörtént. [24] Az akadémikus bizottsági tagok másirányú elfoglaltsága miatt azonban a KFB — bizottsági formában — továbbra sem működött. Az akadémiai kiadványozás irányítását, sőt, a teljes magyar tudományos publikáció koordinálását az Elnökség irányította, egészen 1951 őszéig. [25] Lényegében ezt a feladatkört vette át a KFB is; azzal a különbséggel, hogy az osztályokon készített tervek egyeztetése, és a tervkészítő munka elvi irányítása ügykörében kiemelt hangsúlyt kapott. Bár ezzel a a KFB funkcionálásának kezdetét 1950.őszére datáltuk, a kezdeti nehézségek miatt munkája ekkor még korántsem lehetett teljesértékű. Az 1950. évi kiadványozási terv megvalósítására az osztályokat képviselő szaktitkárok természetesen még 1950.augusztusa — az Akadémiai Kiadó létrejötte — előtt megkötötték szerződéseiket a TKFNV-vel. [26] Ezek a szerződések — noha nem vesztették érvényüket a kiadói apparátus átszervezésekor — gyakorlatilag nem voltak betarthatóak, így a tervfeladatok áthúzódtak a következő évre. Ilyen körülmények között a tervkészítő tevékenység elvi irányítása, véleményezése, az Akadémiai Kiadóval és Nyomdával más kiadókkal stb. történő tárgyalások lebonyolítása a szintén csak a szervezés állapotában lévő KFB számára megoldhatatlan feladatok voltak. 1952 elejére körvonalazódtak a KFB tevékenységének módszerei, melyekkel kapcsolatban a mélyreható változás igénye legközelebb csak 1958-ban merült fel. A KFB munkájának leglényegesebb mozzanata az Akadémia tudományos osztályain elkészített tervek egyeztetése, véleményezése, referálása volt. Általában minden év márciusában a KFB javaslatokat terjesztett az Elnökség elé a következő évi akadémiai kiadványozási terv összeállítására olymódon, hogy megjelölte az egyes osztályok ívkereteit, megadta a fő kiadványpolitikai szempontokat (pl. a fordítások — eredeti művek, monográfiák — gyűjtemények arányát stb.). Az Elnökség a KFB előterjesztését — szakértők bevonásával — megvizsgálta, az esetleges módosítások után jóváhagyta. Ezután a munka súlypontja az osztályokra helyeződött át, ahol szakbizottsági keretekben június 1-i határidővel az egyes osztályok elkészítették az általuk képviselt tudományterület kiadványtervét. Az osztályokon elkészült terv minden esetben feltüntette a szerzőt (szerkesztőt), a mű (ideiglenes) címét, a szakterületet, a mű jellegét, ív- és példányszámát, a lektorok neveit, és külön a kéziratleadás és nyomdábaküldés határidejét. 1952-től minden osztálynak Indokolnia kellett: mennyiben és miért szükséges az illető munka megjelentetése, illeszkedik-e az és hogyan az Akadémia tudományos tervébe. [27] Az osztályok terveit jóváhagyás után a KFB közvetítette az Akadémiai Kiadónak. A KFB működése ettől a ponttól operatív jellegűvé vált. Titkársága útján utasítást adott a Kiadónak a szerződések megkötésére, és utasításainak végrehajtását is figyelemmel kísérte. A KFB feladata volt, hogy a hozzáérkező jelentések alapján nyilvántartsa, ellenőrizze a publikáció egyes állomásait. Amennyiben a kéziratok nyomtatvánnyá alakulásának folyamatát lassúnak vagy nem kielégítőnek találta, az Elnökség nevében közbe is lépett. Ha a művekkel kapcsolatban a publikálás folyama-