Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után

48 tának bármely szakaszában vita, nézeteltérés támadt (kiadó — szerző, osztály — , szerző; szerkesztő, vagy lektor és szerző között, stb.), az osztályokon megszületett állásfoglalás a KFB-n keresztül jutott el az Elnökséghez, amelynek — elvi állásfoglalása kialakításában — a KFB tanácsadó testületként volt segítségére. A megszületett állásfoglalás határozati erővel bírt, és végrehajtásáért szintén a KFB volt felelős. Az elnökségi döntés meghozatalában és végrehajtásában játszott szerepe tette a KFB-t az akadémiai kiadványozás elvi kérdéseinek legfontosabb fórumává. Az Elnökség és az osztályok,szerző és kiadó között a kapcsolat rajta keresztül érvényesült. Ma már — az eltelt évtizedek történelmi távlatából — azt is jobban látjuk, hogy az elvben helyesen megalkotott ügykör alapján miért nem folyt mégis minden tekintetben megfelelő és hatékony munka ebben az egyik legfontosabb elnökségi állandó bizottságban. Még 1951 őszén a KFB tevékenységéről Alexits György ezt mondotta: "... a Bizottság tagjai és az Akadémia tagjainak tekintélyes része nem számol azzal, hogy a könyv- és folyóiratkiadás azon legnagyobb jelentőségű munkák egyike, amelyet az Akadémia végezhet."[28] Kétségtelenül létező, szemléleti problémát tartalmaz ez a megállapítás. A kiadványozási tevékenység kérdése korszakunkban valójában szinte minden elnökségi, pártkollégiumi, és természetesen osztályvezetőségi ülésen napirendre került, mégpedig leginkább kritikus, gyakran elmarasztaló értelemben. Az e fórumokon elhangzott észrevételek alapján ennek a kritikának és részben Alexits bírálatának a magyarázatát a következőkben látjuk. A KFB megalakulásakor a XIX. századi kiadványozási szervezet hagyományai elevenedtek fel. Természetesen nincsen szó arról, hogy a Csengery Antal-féle Könyvkiadó Bizottság (KKB) puszta átvétele lett volna a KFB; hiszen maga az Akadémia is újjászületett 1949 végén. Azt azonban meg kell állapítanunk, hogy a KFB adminisztratív apparátusa sem létszámában, sem módszereiben nem haladta meg az elődje idején létezett viszonyokat, melyek jellemzésére sűrűn elhangzó jelző volt a "patriarchális". Évekkel a KKB megszületése — 1872 — előtt, az igencsak szórványos akadémiai könyvkiadás napi gyakorlati feladatainak ellátására,állandó jelleggel 4 főt foglalkoztatott az Akadémia. Ezt a létszámot már 1865-ben sem tartották elégségesnek. [29] Ezzel szemben, a tömeges kiadványozás megindulása miatt összehasonlíthatatlanul nagyobb feladatok ellátására a KFB 1 ügyintézőt (előadót) és 1 adminisztrátort foglalkoztatott. Miután a KFB-titkárság a kiadványozás minden operatív jellegű vonatkozásáért felelt, ez a létszám nem lehetett elegendő. Itt volt a KFB fogyatékosságainak egyik fő oka. A kiadványozással járó temérdek napi aprómunka, utánjárás, tárgyalások, üzleti jellegű problémák megoldása sok időt, energiát igényelt. A kiadványozás nemcsak elvi, hanem technikai, gyakorlati tevékenység is, melyben az utóbbi elem rendkívül időigényes. Nyilvánvaló, hogy ezen a téren a KFB akadémikus tagjai pusztán formális tevékenységet fejthettek ki. Az Elnökség hiába szólította fel tartalmasabb munka folytatására a bizottságot, a gyakorlatban erre egyszerűen nem nyílott lehetőség. Az 50-es években az akadémikusokat nagyon túlterhelték. Tudományos, politikai, oktatói, társadalmi-közéleti területeken óriási feladatokat róttak rájuk. A KFBben pedig ugyancsak ők kaptak szerepet. A KFB feladatköre teljesítőképességéhez