Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián

26 hangulatok, az eddigi törekvések hiábavalóságának érzete. Konig Gyula — aki később a Franklin Társulat igazgatója, és a hazai művelődésügy egyik irányítója lett — 1892-ben még a magyar tudományos irodalom akadémiai terjesztésében látta az "egységes, mély és széles nemzeti művelődés" megteremtéséhez vezető utat, bár azt is kijelentette, hogy a tudomány iránti egységes, mély és széles közönyt még nem sikerült eloszlatni. [64] A századforduló Akadémiája (1905ig) ennek ellenére is az Eötvös — Csengery vezetés szellemében élt és alkotott. Eötvös Loránddal az élen a testület demonstratív módon vett részt küldöttségével Kossuth dísztemetésén. Az általános nacionalista közhangulatban a "párducbőrös ősök csillogó korszakának" esztelen kultusza ellen hangzik el a Széchenyire emlékező elnök figyelmeztetése. (Ak. É. 1893.61.0.) "A magyarnak műveltséget adni azért, hogy honában magyar maradhasson, ez volt a cél, amelyért Széchenyi küzdött" — mondta Holló Barnabás emléktáblájának leleplezésekor tartott gyűlésen. (U.591.0.) Ezek a tudománypolitikai célok és elvek azonban egyre kevésbé kapcsolódhattak a korszak Magyarországának realitásához. Átlépve a XX. századba, a jubileumi 1905-ös közgyűlés ünnepi megnyitójában Kautz Gyula másodelnök sötét képet fest: "... nem fölmeneteles haladásban, hanem inkább dekadentiában vagyunk". Nézete szerint — Kőniggel ellentétben — mégcsak megoldás sem képzelhető el, mert "faj és nemzeti jellemünk" egyszerűen nem alkalmas a tudomány befogadására sem, nemhogy elmélyült munkásságra. "Munka, fáradság, kitartó erőfeszítés az, ami minden nagynak, nemesnek és maradandónak az előföltétele és alapja, nélküle ... előrehaladás ... nem képzelhető. Már pedig ettől a jelleménél fogva passzivitásra hajlandó magyar, ameddig csak lehet, tartózkodik". Úgy vélte, hogy e helyzetéért nemcsak felelős, de azt tovább súlyosbítja "hírlapokban való túltengésünk", mert e termékek a "tudományos könyvek iránti érdeklődést lankasztják". [65] Összefoglalva az Akadémia hivatalos állásfoglalásának tekinthető beszédét, Kautz kijelentette: "... igazi, azaz mai európai értelemben vett tudományról és tudományosságról hazánkban eddigelé még nem igen szólhatni". [66] Az "Európához való felzárkózás" tehát még váratott magára, ugyanakkor a tennivalókat egy politikailag és gazdaságilag hátrányosan megváltozott környezetben kellett megoldani. 1. A száműzött Rákóczi 1905. őszén Eötvös Loránd lemondott 16 éven át viselt elnöki tisztségéről. Ugy tünt, az Akadémia éli tovább addigi életét, amelybe természetesen beletartoztak a kisebb-nagyobb belső ellentétek is. Szentgyörgyi Mária jó érzékkel fedezi fel azonban, hogy — ha lassan, szinte észrevétlenül is — az akadémiai tudománypolitikában negatív tendenciák kaptak erőre. (Szentgyörgyi Mária: id. mű 113. o.) A millenniumi Magyarország politikai, társadalmi problémáitól a tudós testület nyilvánvalóan nem függetleníthette magát. Korábban, Eötvös Loránd irányítása alatt Széchen Antalék 1848-at is tagadóan "politikus" Akadémia — koncepciója nem juthatott térhez. Berzeviczy Albert, az Eötvös Lorándot követő elnök azonban — talán akaratlanul is — csorbította az Akadémia addig következetes szigorral őrzött "tudományos" ka-