Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)
I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián
27 rakterét. "Rajta leszek, ... hogy... mindig egyetértésben találjam magamat az Igazgató —Tanáccsal és intentiójuknak és elhatározásaiknak hű végrehajtója legyek." — mondta Berzeviczy. (Ak. É. 1906. 122. o.) Annál figyelemreméltóbb ez az akár elnöki programjának is beillő nyilatkozat, mert eddig az Akadémia legjobbjai a testület munkájába az Igazgatótanácsnak a pénzügyi jogkörön túl semmiféle beleszólást nem engedélyezte k. Az 1869. évi alapszabály a tudományos kérdéseket egyébként is az osztályok hatáskörébe utalta. A nem tudós igazgatótagok szerepének növelése valójában nyitás a későbbi"politizáló" Akadémia irányába. Anélkül, hogy az Akadémia egyre gyakoribb politikai nyilatkozatait ismertetnénk, leszögezhetjük, hogy a kifejezetten liberális nemzetiségi elképzelések, a tudomány hatékony és demokratikus közvetítésének igénye elhalkulnak a világháború előtti másfél évtized soviniszta hangulatában, az ezredéves ünnepségsorozat elbódító csinnadrattájában, különösen pedig az imperialista háborúra való készülődés kardcsörtetésében. Az egyre aulikusabbá váló Akadémia Igazgatótanácsának előtérbe kerülésével párhuzamosan a konzervativizmus, a katolikus egyház, a felekezeti és nemzetiségi elvakultság jelszavai erősödtek meg. "Egy véres és gyalázatos merénylet, mely a magyar királyi trónt várományosától fosztotta meg, s mely fölötti fájdalmas megdöbbenésünknek, egyúttal legmélyebb részvétünknek siettem az Akadémia nevében legfelsőbb helyen kifejezést adni, oly vészterhes üzelmekről rántotta le a leplet, melyek ellen csak fegyverrel lehetett védekeznünk" — mondta Berzeviczy elnök az 1914. októberi összesülésen. A háborúval teljes mértékben és fenntartás nélkül egyetértő beszédet egyébként "általános élénk helyeslés" kis érte... (Ak.É. 1914. 657.0.) A következő évben a főtitkár jelentése örömmel nyugtázta, hogy — az áldozatok ellenére — "a háború... az Akadémia munkásságát sem meg nem akasztotta, sem meg nem zavarta. Egyetlen ülésünk sem maradt el, és az osztályok és bizottságok, mint a legédesebb béke napjaiban, folytatták tudományos működésüket." (Ak. É. 1915. 368. o.) Berzeviczy később, a Horthy-korszak konszolidált viszonyai között is legitimista, aulikus érzelmeket táplált. Az általa "bíborban született szerzőnek" nevezett József főherceg "A világháború, amilyennek én láttam" című, 1926-ban megjelent művét "hódolattal" üdvözli, megállapítván, hogy a munkával az íróként "újonc" főherceg egycsapásra "vezéri rangra emelkedett pályatársai között". Az elnök kijelenti: "Azt hiszem, első eset az, hogy a magas Uralkodóháznak, amelyhez fűződő történeti viszonyát nemzetünknek semmi külső kényszer meg nem szakíthatja, egyik kiváló tagja egy nagy irodalmi műve kiadását az Akadémiára bízta". Uj ez a hang, a szervilizmus hangja. Az elnök valóban nem tévedett: az eset példátlan volt az Akadémia akkor évszázados múltjában. (Ak.É. 1927. 12.o.) A Balkán Bizottság (később Keleti Bizottság) — mely Goldziher Ignác javaslata szerint, 1892-ben még tisztán a keletkutatást tűzte volna ki célul — 1914-ben már azért létesült, hogy egy hatalmi politika tudományos megalapozásához nyújtson segítséget. (Ak.É. 1916. 540.O.; Fráterné: id. mű. 319-320.O.) A két világháború közötti időszak második felében a "nagy hadtörténész", Habsburg József — ugyan nem csekély ellenzékkel szemben — mindvégig megtartotta elnöki pozícióját. Beszédeiben gyakori elem, hogy önmagát a MTA elnökeként is "mi, katonák" címmel aposztrofálja.
