Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián

4. A KÖNYVKIADÁS HANYATLÁSA Ha szűkebb mederben is, de a Gyulaihoz kapcsolódó átszervezések nyomán egyenletes maradt a KKB tevékenysége és a könyvek forgalmazása. Tudományszakok szerinti — történelmi, irodalmi, jogi sorozatok — 1890 után többé nem indultak, de a KKB féltucat könyvet azért piacra dobott az összevont, kétéves ciklusok rendszerében is. Az előfizetők az Iliásztól Hunfalvy Pál az "Oláhok történetéig", Dantetól Pauler Gyuláig válogathattak. Az I. világháborúig egy nem túl széles, de állandó vásárlóközönség olvasta a többségükben maradandó értékeket hordozó, színvonalas munkákat. Ha azonban kitekintünk a hazai közművelődési viszonyokra, az akadémiai publikáció helyzete már nem tűnik idillikusnak. Igaz, a magyar nyelven megjelent tudományos munkák száma 30 év alatt megduplázódott. 1861-1870 között: 2811; 1891-1900 között: 6251 mü. Valójában ezek a számok csak extenzív növekedést takartak. "A tudomány művelése mellett Akadémiánknak nem kevésbé fontos arról gondoskodni, hogy az irodalom legkülönbözőbb ágait a magyar talajon is felvirágoztassa. Mondhatjuk, hogy Akadémiánk ma a magyar nemzet első kiadója, mint ilyen nem kél versenyre a magánkiadókkal, majdnem kivétel nélkül csak rossz kiadói üzletekbe bocsátkozik, a kiadandó mű megítélésénél nem azt kérdi, kelendő lesz-e?, hanem azt, jó-e és szükséges-e irodalmunkban? Felismeri azért az Akadémia hivatását az, a kiadói tevékenységét annak jövedelmezősége után itéli meg? — teszi fel önmarcangoló kérdéseit Eötvös Loránd elnöki székfoglalójában. A testület és személy szerint is a maga elnöki teendői között tehát továbbra is az egyik legégetőbb és legfontosabb feladatként "a mai ismereteink magaslatán álló kézikönyvek" kiadását jelöli meg, mert — mint mondja — "érezhető baj az, hogy középiskolai tanáraink nagy része ugyanabból a könyvből tanul, amelyet tanít." (Ak.É. 1889.148. o.) "Leghátrább állunk tudományos kézikönyvek dolgában" — szögezi le. (Uo.) Eötvös Loránd első akadémiai beszéde nem maradt visszhang nélkül. Semsey Andor 1890 októberében nagy feltűnést keltő százezer forintos alapítványi ajánlott fel egy olyan pályázat finanszírozására, amely Magyarország nyelvtanát, irodalomtörténetét, régészetét, történelmét, földrajzát, közgazdaságát, geológiáját, ásványtanát, növény- és állatvilágát — kötetenként 150 nyomtatott ívnyi terjedelemben — dolgoztatná fel. Az alapítvány a tennivalók sürgősségére való tekintettel szoros határidőt, 1895. október 7-ét tűzte ki. (Ak.É. 1889. 170.o.) Semsey nagyszerű tette azonban nem lendítette fel a hazai tudománynépszerűsítő irodalmat, a kiírás eredménytelennek bizonyult. Az európai élvonaltól egyre távolodtunk, és a sokat emlegetett európai színvonal most már az Akadémián is csak vágyálomként került szóba. A századforduló tájának Akadémiáját — nem kis részben éppen a központi könyvkiadás kudarca miatt — egyre gyakrabban kerítették hatalmukba dekadens