Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)
I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián
22 zió") 10 Ft-ot fizettek, amelytől esetenként—felfelé—el is tértek. Összehasonlításul: Mikszáth elbeszéléseiért, regényeiért ívenként 40 Ft tiszteletdíjat kapott. [51] Minden jel arra mutatott, hogy a tudományos irodalom terjesztésének sikerei ösztönözni fogják a tudományművelést is, és vele a műveltségi színvonal emelkedése is bekövetkezik. A kiadványokból eredő bevételek az Akadémia összbevételeihez képest közepes jelentőséggel bírtak. Az 1875 és 1890 közötti időszakban éves átlagban 3174, 70 Ft-ot tettek ki, amely a költségvetés mintegy 9% -át jelentette. (L. a táblázatot az 52. jegyzetnél!) (Ekkora összeg származott az Akadémia értékpapírjaiból vagy háztulajdonosi mivoltából is.) [52] Csakhogy a bevételek korántsem egyenletesen oszlottak meg. 1880-tól már csökkenő tendencia mutatkozik, bár a hanyatlás jelei a második ciklusnál (1878-1880) jelentkeztek először, éspedig éppen a "pártoló tagok" számának csökkenésében. A csökkenés azonban nem volt olyan mérvű, hogy a KKB tagjai komoly bajra gyanakodhattak volna. Mindenesetre az első ciklus nem várt sikeréből bizonyos megnyugvás fakadt, amely fékezte a KKB aktivitását. Csengery és Fraknói, majd — rövid ideig — Csengery és Beöthy Zsolt maga is elvégezte a munkát, a Bizottság pedig egyre ritkábban találkozott. 1880-ban azonban Csengeiy meghalt, és a gépezet egyszerre akadozni kezdett, majd megállt. 4. "Kiadó" egy kiadó 1889-ben, a V. ciklus utolsó évében a korábbi 4000 előfizetőből mindössze 767 , maradt. Ez mindenesetre arra utal, hogy nemcsak az apparátus-beli zavarok, hanem szociális tényezők is a könyvkereslet csökkenését siettették. Csengery kiválását kétségkívül nagyon megsínylette nem csak a könyvkiadás ügye, hanem az egész Akadémia. Halála előtt közvetlenül még az elnöki posztnak is komoly esélyese volt. Szavait, elveit, sőt gyakorlati elképzeléseit még 10 évvel halála után is a megfellebbezhetetlen tekintély megnyilvánulásaiként idézték. [53] Elhupyta azonban nem lehetett magyarázata az olvasói kedv elapadásának. Az okok mélyebben vannak. Két tényező említhető ezzel kapcsolatban. Az egyik: az országos kiadói rendszer változása volt. Idáig — éppen az Akadémiának köszönhetően — a hazai publikációk egészéből a tudományos irodalom 2/3-dal részesedett. Ez pedig természetesen egészségtelen arány volt. A 80-as évek végére azonban a nagy kiadó részvénytársaságok kiegyenlítetté k, majd — a millennium táján — meg is fordították ezt az arányt. A problémát csak az okozta, hogy eszközük elsősorban a filléres, alacsony színvonalú, igénytelenül szórakoztató irodalmi termékek áradata volt. [54] Jól szervezett akció indult az igényes irodalom üzleti úton való tönkretételére. 1867 után a házaló könyvkereskedelem vált a terjesztés fő formájává, és az effajta módszert a tudományos könyvek terjesztői már csak elvi okokból sem vállalhatták. Ehhez járult, hogy a magánkiadók — nem kis részben éppen a Könyvkiadó Vállalat beli munkák olcsósága és a gyakori árleszállítások miatt — egyezményben is kötelezték magukat, hogy a "közönséggel szemben a könyvek bolti árából engedélyt nem adnak". [55] Az egyezmény kifejezetten az akadémiai kiadv ányozás — mint rivális üzleti vállalkozás — ellen irányult, mert itt volt leggyakrabban árleszállítás.
