Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)
I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián
23 Az elmondottakkal okozati összefüggésben állt a másik tényező: e hátrányosan megváltozott körülmények közepette az akadémiai kiadványozás mechanizmusa alkalmatlanná vált az olvasókért az üzlet fegyvereivel folytatott harcra. A magáncégeknek a közműveltségi szint tudatos alacsony szinten tartásában játszott szerepe egyébként csak a Révai-Franklin-per után vált világossá. A kiadó-szakma sajátos törvénye diktálta, hogy az üzleti ellentétek közvetlenü l kiadványpolitikai ellentétekben is kifejezésre jutottak. A könyvpiacon így került szembe az Akadémia népművelő, nem elsősorban profitszerz ő kiadói vállalkozása a magánkiadók elsősorban profitszerző és csak esetle g népművelő kiadványozási tevékenységével. Természetesen tény, hogy a nagy kiadóknak számos értéket köszönhet a magyar közművelődés. Viszont jelentékeny károkat okozott, hogy kihasználták az alacsony műveltségi szintből adódó üzleti lehetőségeket azzal, hogy idomultak hozzá. Ilymódon hozzájárultak a szellemi igénytelenség és elmaradottság konzerválásához, "...könyvkiadó üzletember természetesen arra az irodalomra vetette rá magát, amelynek legtöbb volt a vevője, és így — talán néha tudatlanul és szándéktalanul — egyre mélyebbre süllyesztette maga is olvasói színvonalát, még a legjobb esetekben is csak kiszolgálta a vágyaikat, de nem fokozta, nemesítette, emelte őket ..." vallotta például Kner Imre is. [56] Felmerül most a kérdés: mit tehetett az Akadémia a kialakult helyzetben? A KKB tagjai a lehetetlenre vállalkoztak. Mivel a magáncégek rugalmas és hatékony üzleti módszereit nem tudták és nem is akarták átvenni, így magát a kiadványozást szerették volna előbbiekkel elvégeztetni. A 80-as években állandóak a nagy és kis kiadókkal, nyomdákkal, kereskedőkkel, antikváriusokkal való alkudozások, a korábbi rossz tapasztalatok ellenére is. [57] Az Akadémia köznevelő típusú kiadványozása üzletileg valóban katasztrofális helyzetbe került, hiszen ha nem volt kereslet a produkciókra, akkor e tevékenység folytatásának értelme is kétségessé vált. Felmerült a megszüntetés gondolata is.A Lónyay Menyhért elnök, Gyulai Pál, Hunfalvy Pál, Szily Kálmán összetételű rendkívüli bizottság megállapította: "a legbecsesebb kiadványok oly nagyszámú példányban vannak meg,... hogy rendes úton elárusításuk teljesen lehetetlen". [58] Megkezdődött a "fölhalmozott anyagi és kultúrai érték" szabályszerű elkótyavetyélése: például a könyvek egy részét selejtpapírként értékesítették. A kereskedelem joga 1885-ben Knoll pártfogoltjának, Hornyánszkynak a kezébe került, tőle csak hosszas alkudozások után, 1890-ben sikerült megszabadulni. Jellemző, hogy külön könyvraktárfelügyelőt kellett mellé állítani. A kiadásban — Gyulai jó kapcsolatai révén — a Franklin-Társulat segített. A nagy cégek közül a KKB kapcsolatban állt a "Révai Testvérekkel" is. Révai Mór szintén jeles kiadó volt, de üzletember is egyszersmind. O volt az, aki cége nevében tiltakozott az Elnökségnél, amiért az hozzájárult az egyetemi hallgatóknak nyújtandó árkedvezményhez. [59] Üzleti módszerükre jellemző, hogy Révai Leó (Mór bátyja, antikvárius) 15 000 kötetnyi kiadványt 2000 Ft-ért akart megvenni a bajba jutott Akadémiától, ott persze visszautasították az arcátlan javaslatot. Az anyagi gondok azonban olyan nyomasztóak voltak, hogy például a korrektúrákat az íróknak maguknak kellett kifizetniük. A KKB tekintélye így azután rohamosan csökkent. Concha Győző még Kautz Gyula igazgató tag "Canossa járására" sem volt hajlandó "Újkori al-
