Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián

21 3. Forgalom, terjesztés, bevételek A magánkiadói gyakorlathoz hasonlóan, a könyvterjesztés első mozzanata a hirdetés volt, hiszen a kiadvány puszta megjelenését is előfeltételezte a megfelelő kereslet. A zömmel nem nagy nyomdák viszont kis szériában is tudtak dolgozni, igaz, így csekély haszonnal. A XIX. század befejező harmadának élénkülő sajtó életével, a születő bulvársajtóval, időszaki kiadványok elterjedésével kapcsolatosan a hirdetés hatékonysága is megnövekedett. így nemcsak a már megjelent akadémiai kiadványok borítólapjain, hanem a legkülönfélébb újságokban is megtalálhatóak voltak a kiadványjegyzékek, előfizetési felhívások. Ezen túlmenően, az ilyen ismertetéseket a lapokba csúsztatva, az újságkihordók is szétvitték. Az orvosok, mérnökök, jogászok címei szervezeteiknél könnyen hozzáférhetőek voltak, ezért éppen a tudományos irodalom reklámozása viszonylag egyszerű volt. [48] Az akadémiai publikációk terjesztésében a Kultuszminisztérium és a Földhitelintézet is tevékenyen részt vett, így az előfizetők nem kis része közületek

,— iskolák, bankok, kaszinók, olvasókörök, egyletek — köréből került ki, biztosítva a kiadatáshoz szükséges minimális példányszámot. (Sok iskola természetesen ingyenpéldányokban részesült.) Az egyes ciklusok — 1875 és 90 között öt volt — kibocsátását az aláírási felhívások szétküldése előzte meg. Az ismeretterjesztés és népművelés legjobb hagyományainak emlékei ezek a dokumentumok. A Magyar Tudományos Akadémia "... feladatát nem látja kimerítve, s a mi kulturális viszonyaink között nem is láthatja, a tudományoknak szakszerű s csupán a szakkörök érdeklődésére számító mívelése által. Nemcsak gazdagítani törekszik a nemzet szellemi kincses házát, hanem a szónak minél igazibb értelmében nemzeti tulajdonná tenni azt. Munkássága ennélfogva a tudományok önálló mívelése mellett, a tudományos ismeretek terjesztésére, a tudományos előadás művészi és népszerű formájának kiképzésére is irányul. A könyvkiadó vállalattal erre a nagy, nemzeti jelentőségű célra törekszik

.''[49| A közönség fel is figyelt erre a szokatlanul komoly hangra. Sokan úgy érezhették, hazafiúi kötelességüket hanyagolták el azzal, hogy nem törődtek önművelésükkel, de most — mintegy vezeklésként — pótolhatnak valamit a mulasztásból. A különösen bűnbánóak "csinos angolvászon kötésben" rendelhették meg a kiadványokat, ezek ugyanis 40 krajcárral drágábbak voltak a papírkötésű könyveknél. A történelmi sorozat vételára 4 Ft volt, melyet egy összegben — novemberben lehetett a Könyvkiadó Hivatal részére utalványozni. Kívánságra évi két részlet fizetésére is mód volt. Az előfizetőkre érzelmi ráhatást gyakoroltak azzal, hogy aláírásuk révén magukat az Akadémiának nem egyszerűen vevőivé, hanem "pártoló tagjaivá" is avathatták. Ez a "lélektani hadviselés", párosulva az olcsó —majd 1877-től, árleszállítás következtében még olcsóbb - árakkal, nem volt hiábavaló. A hetvenes évek közepétől a KKB üléseiről gyakran önfeledt éljenzések hallatszhattak ki: ilyenkor az előadó valószínűleg újabb néhányszáz aláírásról számolt be. A Természettudományi Társulat is e tudományterületen Magyarországon meghökkentően nagy számú olvasót toborzott első ciklusára: kereken 1300 főt. Ez olyan üzleti siker volt,hogy mód nyílt az évi 150 ívet 180-200 ívre emelniük. [50] így a KKB-nak sikerült az eredet

i tudományos munkák íróit ívenkénti 30 Ft honoráriumban részesíteni, majd rövidesen ezt is megduplázni. A fordításért ívenként 40, a lektorálásért ("reví-