Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián

18 ját, és rájött, hogy az lényegesen lerövidíthető. Ehhez azonban az egész főtitkári hivatalt át kellett szervezni, amelyet az ő — már 1865-ben elkészített — útmutatása alapján az Igazgatótanács el is rendelt. [43] Szinte forradalmi változások következtek be. A főtitkári (ekkor még: titoknoki) teendőkből Csengery javaslatára leválasztották a könyvkiadási ügyeket. Kifejtette, hogy "akármelyik kiadó könyvárus több embert foglalkoztat, mint az Akadémia, "a legnagyobb kiadó". Az Igazgatótanácsnak bebizonyította, hogy a megfelelő apparátus hiánya okozza a "kéziratok eltévedését", a "korrektúrák visszatartását", "a nyomdai, könyvkötői kezelés lassúságát" és egyéb panaszokat. Lehetetlen állapotnak tartotta, hogy az elakadt folyamat megindítására egyetlen eszköz létezhessen: "a titoknok személyes interventiója". Javaslatára főállású, fizetett tisztviselőt állítottak a kiadványozással járó adminisztráció vezetésére. Részére Csengery maga szerkesztett különféle kézbesítőkönyveket,naplókat. A rovatokat úgy állította össze, hogy előtte a nyomdászok, könyvkötők munkáját is alaposan tanulmányozta. Külön naplót — összesen 8-at — készített minden egyes munkafázishoz, és a nyomdásztól a könyvkötőig mindenki köteles volt beiktatn

i a kézirat beérkezésének és továbbküldésének dátumát, majd aláírásával hitelesíteni a bejegyzést. [44] 1875-ben a főtitkári hivatal mellett a Székházban külön Könyvkiadó Hivatal is létesült, melynek fő profilja a bel- és külföldi terjesztés volt. Itt történt az előjegyzések regisztrálása és az előfizetők számára a könyvek megküldése is. Ez a szerv vette át a könyvkötőtől az elkészült köteteket, majd rendeltetési helyeik szerint szétválogatták. A külföldre történő szállításokat Bécsből és Lipcséből, mint elosztóhelyekről szervezték a megbízott helyi üzletemberek. A terjesztés az egész Európában elterjedt, német eredetű bizományosi — (sortiment) — [45] rendszerben folyt. Mindezért a Könyvkiadó Hivatal vezetője, Knoll Károly felelt. Knoll 1200 forintos fizetést kapott, amelyhez a bevételi haszonból évi 400 forint pótlék járult. Az óvatos és a sikerben nemigen bízó Knoll keresztülvitte, hogy az évi 400 forintos kiegészítést akkor is megkaphassa, ha az évi haszon még ennyit sem tenne ki. Knoll külön szolgát és a (mai Arany János utcai) bérház földszintjén egy üzlethelyiséget kapott. Ez utóbbival az Akadémia újabb 300 forintos áldozatot hozott a közügy érdekében, ennyi volt ugyanis az üzlet addigi bérleti díja. A Hivatal ebben a formában 1883-ig állt fenn, általa az akadémiai kiadványozás legszebb időszakát élte. 1884-ben Knoll a korabeli szokásoknak megfelelően — hogy saját nyomdával rendelkezhessen — társult a szomszédos Hornyánszky Viktor-féle nyomdával. Együttesen 50%-os haszonra dolgoztak, tehát a kötött bérezés megszűnt. Knoll azonban rövidesen meghalt, Hornyánszky egyedüli tulajdonos lett és ettől kezdve az Akadémia bevételei csökkenni kezdtek. A KKB önállósulása a magánkiadóktól azzal a kettős igénnyel állt összefüggésben, hogy az Akadémia a közönséggel szorosabb kapcsolatot, és több bevételt óhajtott. Az árakat azonban változatlanul alacsonyan tartották: 3 forintért átlag 50 ívet lehetett vásárolni. A szervezeti módosulások természetesen a kiadványok tematikai módosulásával is együttjártak

. Csengeiy javasolta, hogy évenként kibocsájtandó ciklusokat ("folyamokat") adjanak közre, melyeket tárgykörönként vagy egyszerre — előfizetéses formában forgalmaztak volna. Az elgondolás konkrét feladatokra bontását