Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián

16 1. A KKB munkához lát Csengeiynél alkalmasabb könyvszakembert nem találhatott volna az Akadémia. Már a Kisfaludy-Társaság kiadványozásának megszervezése körül érdemeket szerzett. Úgyszólván minden jelentős tudományos társasággal kapcsolatban állt, részvényesként még az Állatkertet is pártolta, mivel a "külön tudományok" is vonzották. [31] Aktív politikusként és a Földhitelintézet vezetőjeként országos kitekintésű, de a szervező aprómunkában is jártas és mindenhol népszerű ember volt. Ahogyan Deák-párti vezetőként nem ismerte a párt-partikularizmust, ugyanúgy a KKB elnökeként — az "érdek nélküli tudomány" elvi alapján állva — nem ismerte az Akadémia és más intézmények, vagy éppen a szaktudományok közötti rivalizálást sem. Az említett összesülés Csengeryék javaslatára elrendelte a Könyvkiadó Bizottság felállítását, mely állandó bizottságként az Akadémia Elnökségéhez és Igazgatótanácsához tartozott. Alakuló ülését 1872. március 3-án tartotta meg a Kautz Gyula, Pauler Gyula, Nendtvich Károly, Szily Kálmán, Franki (Fraknói) Vilmos, Szabó József és Arany János főtitkár összetételű KKB. Csengery Antal másodelnök elnökölt, Arany a jegyzőkönyvet vezette. [32] Az alakuló ülésen Csengery volt a főszereplő. Javasolta, hogy a bizottság Akadémián kívülieket is tagjául választhasson, és hogy a "nagyobb magyar tudományos társulatokkal, melyek a tudomány terjesztésével foglalkoznak, kapcsolatot létesíthessen..." Ezzel óhajtotta elérni, hogy az ország tudományos kiadványozásában a "rendszer és egyöntetűség" elve alapján egyfajta szelektív tudományfejlesztés valósulhasson meg. Az ő szavaival: "... nehogy ugyanazon szakra több munka Írassék egyszerre, más szak pedig, hol a hiány égető, mellőztessék". Hamarosan fel is vették a kapcsolatot a Kisfaludy Társasággal, a Természettudományi Társulattal — ezeknek Csengery és még néhányan egyébként is tagjai voltak, valamint a Mérnökegylettel és az Orvosi Egyesülettel. E szervezetek is rendszeresen elküldték tagjaikat a KKB üléseire. Csengery elgondolása nyomán az Akadémia ílymódon kooperációs és koordinációs bázisa lett a hazai tudományos könyvkiadásnak és ezt a szerepét Kiadója révén részben napjainkban is megtartotta. A KKB elsőként annak a feladatnak a megoldásához látott, amelyet már 1836ban szorgalmaztak a könyvkiadás akkori illetékesei: vagyis a hiányok felméréséhez. A KKB nevében Arany János kérte fel a három tudományos osztály titkárát, hogy a bizottság részére sürgősen állítsák össze a fontosnak tartott témákat, kérve a lehető legteljesebb felsorolást. A beérkezett listák szolgáltak a KKB további tevékenységének alapjául. Az osztályokon átérezték az ügy fontosságát. Panaszok formájában már a következő ülésen elhangzottak az egyes területek problémái. [33] A konkrét kiadványpolitikai koncepció alapját mégsem a "mit", hanem a "mennyiért" kérdése képezte. Az olcsóság biztosítását a KKB hazafias kötelességének tekintette. Csengery az Igazgatótanács előtt kijelentette: "... a tudományok terjesztése nagy feladatának minden irodalom csak úgy felelhet meg, ha a tudományos munkák olcsó áron adatvák. Más nagy nemzeteknél is nem csekély áldozatra van szükség, a tudományok terjesztése végett... Hazánkban a tudományok terjesztése végett még inkább szükséges áldozatot hozni. Kiáltóan sürgeti ezt irodalmunk szegénysége tudományos munkákban s tanáraink, tanítóink, tanulóifjúságunk nagyobb részének s általában középrendünknek míveltebb részének anyagi ereje. S áldozatot hozni min-