Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián

A KÖNYVKIADÓ BIZOTTSÁG Toldy valójában joggal érezhette úgy, hogy az országban a tudomány terjesztésének nincs gazdája. Felhívása idején az akadémiai kiadási tevékenységet három forrásból támogathatták: a) a tudományos osztályok, b) az Akadémia anyagi támogatását élvező más társaságok, társulatok, vagy c) központi költségvetésből fedezték. Osztályai évenként folyósított költségvetésük döntő hányadát fordították könyvés folyóiratkiadásra, és az akadémiai publikációk mennyiségi súlyát jelentették. Ugyanakkor zárt és állandó közönség számára készültek és jelentek meg ezek a könyvek, hatásuk is csak fékezetten és lassan, áttételeken keresztül érvényesülhetett. A volumenében csekély társtestületi kiadványozás támogatásával az Akadémia a népszerűsítés és tudományterjesztés kívánalmait jobban szolgálhatta. Hiszen pártolása nélkül sem a Kisfaludy-Társaság, sem a Természettudományi Társulat nem lett volna képes kiadványainak árait a vásárlók számára elérhető szinten tartani. Az Akadémia önzetlenségét tanúsítja, hogy minden egyes nem általa kiadott tudományos munka megjelentetése a szűk felvevőképességű hazai könyvpiacon számára üzleti szempontból hátrányt jelentett. A valóban akadémiai tudomány-népszerűsítés produktumai azonban igen szórványosan jelentkeztek. 1870-ben például mindössze két munka, a Kalevala és egy díjazott pályamű jelent meg központi költségvetésből. Pedig ekkor már korántsem elsősorban pénzügyi nehézségek gátolták a kiadást. Az ezévi költségvetés nem kis összeget biztosított erre a célra; a Könyvtár gyarapítására állami segélypénzeket folyósított az országgyűlés is. [29] Hiányzott a megfelelő szervezeti forma. A központi publikáció gyéren adódó feladatait - mintegy másodállásban — az 1865-ben alakult Könyvtári Bizottság látta el, és elsősorban a terjesztés területén ért is el eredményeket. [30] (A korabeli könyvüzlet sarkalatos pontja volt a hirdetés, melyek zömét a Könyvtári Bizottság Emich Gusztáv lapjainak hasábjain helyeztette el.) Ez azonban nem lehetett megoldás, annál kevésbé, hogy az Akadémiai Könyvtár is egyre több feladatot adott a bizottságnak. Toldy felszólalása a közművelődési célokat is magáénak valló akadémiai publikáció ügyét kimozdította a holtpontról. Egyhangú helyesléssel elfogadott indítványa eredményeképpen azonban mégsem az ő,hanem Csengeiy Antal elnöklete alatt 9 tagú bizottságot jelöltek ki, mely két évig tanulmányozta a lehetőségeket. Csak az 1872. jan.22-i összesülésben történt, hogy Csengery előterjesztette a javaslatot Könyvkiadó Bizottság (a továbbiakban: KKB) felállítására. Tovább már nem lehetett halogatni külön szervezeti egység létesítését.