Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián

12 szont így nyelvtudománny

á léphetett elő. A szaktudományos jelleg hangsúlyozásában óhatatlanul bennesejlik a konzervativizmus,az "elefántcsont-toronyba" zárkózás esetleges konzekvenciája. Az Akadémia akkori vezetősége is érzékelte ezt. Ezért a "tudományterjesztők" — Arany János, Eötvös József, Csengery Antal — törekvései az 1869. évi alapszabályban is megfogalmazódtak. Hosszú ideig érvényben maradt az az alapelv, hogy az Akadémia "a tudományos ismereteket könyvtára, valamint eredeti és fordított munkák kiadása és felolvasások által is terjeszti

". (kiem.-Sz.Gy. T.) Eötvös József 1870. májusi elnöki megnyitójában Széchenyi céljának alapvető fontosságára hívta fel a figyelmet, kijelentvén, hogy "a legnagyobb szolgálat", melyet az Akadémia a hazának tehet, a társadalom műveltségi állapotának javítása, "a világ tudománykincseinek" közvetítése. "A tudomány kincsei — mondja Eötvös — arra valók..., hogy ezrek által használtassanak". (MTA Évkönyvei, XIII. V., 3-4. o. A feladat tudato

s vállalását hangsúlyozta Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831-1945. c. könyvében. MTAK Kiadványai Bp. 1973. 69-71.1.) Az Akadémia a 60-as években a polgári fejlődés útjára lépő Magyarország tudományosságának legrangosabb intézményévé vált, és különösen 1867 után a VKMmel együttműködve, egyszersmind szervezőközpont szerepet is játszott. "Tudományos" jellege ekkortól kezdett fölébekerekedni a "hazafiasnak". Az Akadémián nem bánták, ha (időnként) afféle tudományos "hiteleshelynek", a szalonokbeli "tudományos viták" eldöntésére hivatott legfelsőbb ítélőszéknek tekintik. (Az egyik levélíró pl. kéri a Tekintetes Akadémiát, hogy fogadását eldöntendő, nyilatkozzon: Erkel Hunyadijának zongora-partitúrája meghaladja-e a 60 lapnyi terjedelmet. És ha már ezt eldöntötte, foglaljon állást abban is, hogy ez esetben melyik szó helyes: a "lap" vagy az "oldal"?) Rendszeresen érkeznek a meghívók falusi emlékmüvek felavatására, iskolai ünnepségekre. Átlátszó céllal íródnak a legcsekélyebb összeggel is beérő segélykérő levelek: a segélyben részesülő ezután az "Akadémia támogatására" hivatkozhat: ha könyvet írt, így az "Akadémia támogatásával" írta. Másoknak ehhez elég a levélbeni buzdítás. Az arra érdemes folyamodók támogatását egyébként az ügyrend 85. pontja is előírta. Eszerint: "Ha valamely szerző bizonyos munka kiadhatósága végett, mely tárgyánál fogva csekély kelettel bíztat, pénzbeli segedelemért folyamodnék: a munka szigorú vizsgálat alá vétetik, s ha jelesnek ítéltetik, s megjelenése az irodalom és tudomány előmozdítására szolgálnak, az igazgatóság segédpénzt rendelhet". Ha nem is irányelvként, de ekkor fogalmazódik meg az "akadémiai színvonal" fogalma, amely a tudományos alkotástól a tökéletes stílus és fontos mondanivaló egységét követelte meg. A hatvana

s évek Akadémiáját fokozódó mértékben jellemezte tudatos népművelő-ismeretterjesztő elhivatottság', amely a közönségteremtő és közművelődési célokat vállaló tudománypolitikai vezetés elgond

olásaiból fakadt

. (Eötvös, Trefort, Csengery, Gyulai a hazai iskolaügy harcosai is voltak.) A központi kiadványozást is eszközül akarták felhasználni a társadalmi haladás érdekében, azzal érvelve, hogy a polgári állam nem létezhet tudomány nélkül, tudomány pedig művelt közönség nélkül. Ezek a Széchenyi óta hangoztatott tudományés kiadvány politikai elvek azonban a korai Akadémián még nem párosultak megfelelő gyakorlattal, bár valamiféle gyakorlat már ekkor is létezett. Alapját a pályázati felhívások rendszer

e képezte, amelynek segítségével meghatározott — a nemzeti tudományban szükségesnek ítélt témában — mintegy megrendelté

k a tudományos mű-