Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

84 XXI. "ő nagysága Nemestóthy Sz, Hedvig úrhölgynek Nagy-Károly (Szatmármegye) Kedves Heddám! Nem igen veszed a hasznomat bizony régen. Nem mintha épen hangulatokban szűkölködném — de ezek, — a mik a várakozás semmitmondó,átmeneti idején bolygatnak, — d nem érdekelnek senkit. Aztán meg nyűgös az anyagiak csúf prózája, — a fehémemübeszerzés, elkészítés gondja, — együgyű öltések, buta horgolt csipkék és sok más — aféle intim kellemetlenségek és gondok a miktől messzefut a hangulat — és minden édes, filigrán semmiség. Különben mióta az életem kereszutja elvált, — részben egy kicsit idealistává lettem. Mesterséges erővel növelem magamban a "jó" nak hitét, — és, no hidd el, — igazán vágyom megőrizni azt a kevés, még megmaradt eszményemet, — szeretnék jó lenni és hasznára lenni másnak. Ne nevess ki, — nem affektálok és Tolsztoj nem a kedvencz iróm. De el nem hinnéd, — hogy mindig volt hajlamom a természetfölöttihez, — de ez, — valami nemes és önkéntes vallásosság alapja, — a zárdákban mem fejlődhetett. Mert a lelkem reális érzéke fellázadt a rámkényszeritett dogmák ellen — és reakczióképen végleg elhagyott a hit. Most, hogy megszűnt a kényszer, — ne nevess ki, — vágyom megismerkedni az Úrral, — na ne félj, — nem a teologia szakállas öregét értem, — de őslénységét a tudásnak a létnek, — és a jóságok forrását. Sokat foglalkozom gondolatban a Megfoghatatlannal, a nagy Ismeretlennel a világfentartó erővel. Nem sokat bölcselkedtem az életben, — de hidd el, mégis gyönyörűség elalvás előtt, a zsibongó agyat végigűzni a végtelenen, — tovább. — még tovább,— százszor végtelenszer messzebb, — és még mind csak kicsi része a mérhetetlen gömbnek, Középpontban a czentrális Erő, — az Isten, — pedig mindenütt köséppont van és kerület sehol. Valami nagyon egyszerű, nagyon fénylő, nagy és gyönyörű fehér felhőnek képzelem legtöbbször, — a mi boldogságot áraszt. Néha meg egészen profán emberhangon alkudozom vele; visszatérő naivitással könyörögve; "Ezt megadhatod Uram, — a többit bizd rám. Hiszen valamiért csak teremtettél. Mi hasznomat veszed, ha nem viseled gondom." Ez kaczagni való gyerekesség, tudom, — de jól esik. Néha még a harisnyakötés is jól esik. Aztán Te már nagyobb bolondériáimat is ismered. Ez tán a legártatlanabb. Jó akarok lenni, — nem hirtelen szeszélyből, — de állandó, belső nyugalommal, és rendületlen önbecsüléssel jó. Nem az aszkéták, szentek és vértanuk küzdelmes, keserves jóságára vágyom, — ez másoknak még kevésbbé használna mint magamnak. Azt hi-