Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

85 szem értesz egy kicsit. Csak attól félek, hogy a szenvedélytelen, megháboritlan és mindig következetes élet nem mifajtánknak való. Nevess egy hosszút és beszéljünk másról. Remélem megered már a közlékenységed eltorlaszolt forrása is egyszer. Mi lelt? A szertartásos levélkéid már bosszantani kezdenek Pajtikám! Tőled unom az'ilyet, — elkapattál a lelked változatos, örök bonyodalmaival s a szellemi afférjaiddal, — el sem hihetem, hogy mostanság szükölködöl bennük. Titkolsz valamit? Vigyázz! Ha soká igy tart, sajnálni foglak Téged. Miért? Talán — Mucsánkért, — bizonyára. Több nálam sincs. A szerelemmel végleg likvidáltam. Elmúlt! Vége, — mint az őszi virágnak. A gyökere bennszakadt tán — de nem évelő, — botanikus modorban szólva, — nem bir kihajtani és szürke televénnyé porlad idővel. Felette pedig barázda hasad és hasznos, tápnövényeket érlel az elmultak teteme. De nem is érdemes róla beszélni. Milyen hamar odajutottunk hát, — Te Heddi, — hogy nincs miről Írnunk egymásnak. Igy van — lirázni késő már felette. Csak őszi melankoliával siratni lehet, hogy tán már meg is vénültünk, — vagy meghalt tán belőlünk egy rész, — a régi, — hogy bölcselkedésekkel fenjük be a papirost. Hiába csúfolódsz, — nemsokára, — ha igy haladunk, — ott leszünk mind a ketten, hogy; "Én hála Istennek egészséges vagyok." Tégy tul rajtam és mássz ki ebből a gúzsból előbb. Vagy lehet, hogy én is megjavulok odafenn. Addig is Isten áldjon Miskolcz 1899 aug 29. Margit." Kockás füzetlap levélformára hajtva. 7 oldal. * Intézetbe indulása előtt otthon volt Nagykárolyban. Onnan írta a következő levelet barátnőjének. XXII. "Édes Heddám! Be ostoba dolog, hogy nem találkozhattunk, én téged, te meg engem kerültél el. Egész elkedvetlenít! — Máskülönben vígan, egészségesen és ezernyi olyan jó feltételekkel indulok, a milyenekkel — mondják — a pokol tornácza van kikövezve. — Hát Isten veled, Hedda. írj egyszer. Látod, most én vagyok úgy, hogy egy tisztességes levelet nem tudnék lefirkálni semmi áron. Ha soká tart ez a kedvem, — azért ne lepődj meg, — nagyon foglak szeretni, de az élet olyan egyforma, és a sok rétege közül a legfelső, a mit világosságra tartunk olyan unalmas és színtelen, hogy nem érdemes mást foglalkoztatni vele. Most legalább úgy képzelem. Isten áldjon, szeretnélek most megcsókolni, Hedda. Margit." Dátum nélküli levél. Miskolc 1899.szept. 1. körül.